GILLIAN FLYNN: Éles ​tárgyak

Az az igazság, hogy először a könyvből készült sorozat keltette fel a figyelmemet. Amikor viszont szembesültem vele, hogy ez egy adaptáció, egyértelmű volt, hogy a regény fog elsőbbséget élvezni.

SPOILER!
A történet főszereplője egy chicagói újságírónő, Camille Preaker. A nőt a szerkesztője elküldi szülővárosába, Wind Gap-be, mert remek sztorit lát az ott történt gyermekgyilkosságban.
Ahogy Camille egyre többet időzik fiatalkora helyszínén, úgy törnek rá az emlékek, úgy válik egyre nyomasztóbbá számára a Wind Gap-ben eltöltött idő. A fojtogató légkör elsősorban édesanyja személyének és viselkedésének tudható be, mely folyamatosan teszi tönkre mind lelkileg, mind fizikailag a főszereplőt.
Ott tartózkodása alatt újabb katasztrófa történik a kisvárosban, de Camille hiába próbál utánajárni a tragédiáknak, csak elejtett mondatokból, pletykákból építkezhet. A szóbeszédből és az emléktöredékeiből egy olyan hátborzongató történetre kezd rájönni, melyre álmában sem gondolt, mely alapjaiban rengeti meg az életét.

Imádtam ezt a művet! Az elbeszélés eleve tele van fordulatokkal, és titkok egész garmadájával, amihez az írónő egy olyan bizarr légkört teremtett, mely teljesen letaglózott. A precízen megalkotott, nagyon fura karakterek egyértelműen viszik a prímet, nem kérdés, hogy ők adják a regény alaphangulatát. Viszont a szereplők nem csak önmagukban furcsa jellemek, hanem olyan párbeszédeket, olyan történéseket generálnak, amire sokszor reagálni sem tudtam.
A cselekmény eseménydús, nagyon könnyű olvasni, és az ember azt hinné, hogy egy idő után a végével is tisztában van, de az utolsó lapokon rájön, hogy nagyon félre lett vezetve.

Eddig még nem olvastam semmit Gillian Flynn-től. A “Holtodiglan-őrület” is valahogy kimaradt az életemből. Viszont annak tudatában, hogy az Éles tárgyak az írónő első könyve, muszáj elolvasnom a többi regényét is. Úgy érzem lesz egy új kedvenc szerzőm.

Pszicho-thriller rajongóknak kötelező olvasmány!

“Szeretem kipipálni a napokat a naptárban: 151 nap kihúzva, és még semmi igazán szörnyű nem történt. 152, és nem lett vége a világnak. 153, és senkit sem tettem tönkre. 154, és senki sem gyűlöl igazán. Néha arra gondolok, csak akkor fogom biztonságban érezni magam, amikor egy kezemen meg tudom számolni a hátralevő napjaimat. Még három napot kell végigcsinálnom, és utána már nem kell többé aggódnom az élet miatt.”


Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 286 oldal
Fordította: Csonka Ágnes

A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.

Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.

„Szellemes, stílusos, remek első könyv. Igazi főnyeremény.” (Harlan Coben)

Kiemelt kép forrása: Alexandra Kiadó

Címke: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

11 − hét =

60 shares