„Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
„A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.
Erzsébet Fenevadova”
Már a megjelenése óta szemeztem ezzel a könyvvel. Egy dolog tartott vissza az elolvasásától: nem szeretem a macskákat! Aztán egyre többször jöttek velem szembe Homonnay Gergely írásai, bejegyzései, és a kíváncsiság mindent elsöprően győzött.
A műben Erzsébet, a brit rövidszőrű macska életéből kiragadott részleteket ismerhetjük meg, szolgája (Gergely) által leírva. Életének mozzanatain kívül, Erzsi mindenről kifejti véleményét, többek között a világról és a cselédjéről is. Így a vicces sztorikon kívül rengeteg életbölcsességet olvashatunk, melyeken felváltva nevettem ill. bólogattam.
“Nekem ne dirigáljon, aki egyévesen még csak szemezett a bilivel, amikor én már hathetesen szobatiszta voltam…”
Erzsi egyébként megnyerő személyiség (mondhatni hatalmas arc), ez már az első oldalon kiderül, mint ahogy az is, hogy Ő tudatosan nem törekszik rá, belőle csak úgy jön.
“Bunda: Mother Nature
Ékszer: My Green Eyes
Smink: arra nekem nincs szükségem
Catering: Tonhal by Gergely”
Mint felelős állattartó, ugyan kutyám van, teljesen átéreztem Gergely reakcióit bizonyos szituációkra. Azt azért még el kell sajátítanom, hogy sztoikus nyugalommal, egy-két szitokszóval reagáljak a kutyám rosszalkodásaira.
Nagyon jó volt a könyv, talán kicsit megkedveltem a macskákat is, de egyelőre nem szeretném, ha éjjel szétharapná a háziállatom a torkom, úgyhogy maradok Minyon kutyámnál. Ugyanakkor alig várom Erzsébet Fenevadova további tapasztalatait, gondolatait.
