Be kell valljam mindig kicsit félek a Kolibri könyvektől, persze mindig teljesen alaptalanul. Valószínűleg ez azért van, mert valahol bennem bujkál, hogy mit fognak szólni mások, és majd megszólnak, hogy miért nem “a koromnak megfelelő” könyveket olvasok. Eddig soha nem csalódtam a Kiadó egyetlen könyvében sem, könnyen olvasható, pörgős, és izgalmas regények kerültek a kezemben, melyeket nem is skatulyáznék be az ifjúsági irodalom kategóriába. Legújabb olvasmányom Bobbie Peers: A lurídiumtolvaj című műve volt.
A történet főszereplője, William és családja bujkálásra kényszerül, aminek az okát a fiú nem tudja. Ő csak azzal van tisztába, hogy a nagypapája eltűnt, ezzel egy időben az édesapja balesetet szenvedett, mely tolókocsiba kényszerítette, imádja a kódokat feltörni, de a szülei még a keresztrejtvényeket is dugdossák előle. A legfontosabb pedig: soha nem kelthet feltűnést kitűnő elméjével. William, kijátszva a családját, hozzájut egy cikkhez, melyben arról adnak hírt, hogy Norvégiába érkezik a világ legnehezebb kódja a “Lehetetlen”. A fiú egy osztálykirándulás keretében egyszercsak azon kapja magát, hogy fent áll egy színpadon és épp kezébe nyomják a feltörhetetlen kódot. Innentől kezdve felpörögnek az események, Williamet mindenféle magyarázat nélkül elviszik egy intézetbe. Ebben az intézetben különleges növények, robotok, mindent tudó ajtók és szokatlan, vele egyidős gyerekek is vannak. A fiú egy barátra lel, Isciára, a tudóspalánták közül, valamint kap egy furmányos golyóbist, orbot, mely nélkülözhetetlen “társa” lesz.
Különböző fordulatok és váratlan események hatására menekülnie kell, miközben nagyapját keresi, Iscia segítségével. Szökése közben mindenféle rejtvényt kell megoldania, az ellenséggel a nyomában. Mindeközben rájön az életét övező titkokra, ellenfeleinek kilétére. Amikor pedig már úgy érzi a főszereplő, velünk egyetemben, hogy célegyenesben van, hatalmas csavarokkal, kiszámíthatatlan fordulatokkal zárja le a szerző a könyv végét.
William Wenton kalandjainak első részét olvashattam ebben a regényben, mely pörgős, eseménydús élményekkel gazdagított. Ismét rádöbbentem, hogy időközönként szükségem van ezekre a “könnyű” olvasmányokra, melyek nem a gyilkolásról, borzongásról szólnak, hanem úgy repítenek el egy másik világba, hogy ugyan izgulok, mégis tudok éjjel aludni. 🙂
Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!
