JOHN GREEN: Teknősök ​végtelen sora

Egy nap alatt olvastam el a könyvet. (Pedig az ünnepek olvasás szempontjából mindig nehézkesek.) Vártam, hogy leülepedjen bennem a történet, és „tiszta” fejjel akartam írni róla, de egyszerűen ha eszembe jutnak mozzanatok az elbeszélésből, mindig felkavarnak.

A történet nem annyira egyszerű, mint azt a fülszöveg sejteti. Sőt nem is vagyok biztos benne, hogy a cselekménynek a hátoldalon leírtak a központi motívumai.
(SPOILER várható!) Aza és Daisy, a két főszereplő, hirtelen elhatározásból elkezd kutatni az eltűnt milliomos Russel Pickett után. A nyomozást Aza szemszögén keresztül látjuk, és eközben egyre jobban megismerjük a lányt.
Aza évek óta küzd egy pszichés betegséggel. A betegsége eléggé összetett: nagyjából a szorongás, a kényszeresség, és gyakran a pánikbetegség körforgása ismétlődik nála. Ezeket általában akármilyen gondolat kiválthatja, ami aztán csak rosszabbodik, és olyan cselekedetekre veszi rá a lányt, amikre az abszurd jelző teljes mértékben ráillik. Szörnyű végigolvasni ezeket a gondolatmeneteket, azokat a tevékenységeket, amikre ösztönzik, azokat az érzéseket, amiket kiváltanak belőle, és azokat a történéseket, amiket tönkretesznek az életében. Egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy valami mélységes szomorúság uralkodik el rajtunk olvasás közben. Arra gondolunk, reménykedünk, hogy majd a regény szerelmi szála lesz az, ami „megmenti” és „normálissá” teszi Azát, de ebben a könyvben semmi sem olyan egyszerű. Amikor például azt hisszük, hogy mostmár minden könnyedén, egyszerűen fog menni, kapunk egy olyan befejezést, amitől megfordul velünk a világ. Majd becsukjuk a könyvet, és percekig sírunk a felgyülemlett érzések hatására.

John Green szerintem ebből a témából mindent kihozott, amit csak lehetett. Szabó Luca rendkívüli fordítása pedig feltette az i-re a pontot. (Muszáj megjegyeznem, hogy Lucának köszönhetünk olyan műveket is, mint Nicola Yoon: Minden, minden vagy egy másik kedvencemet Julie Buxbaum: Három dolgot mondj) Egy szóval KEDVENC lett ez a regény.

„Senki sem válhat másvalakivé. Mindenki be van zárva magába.”

„(..)csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni.”


Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 288 oldal
Fordította: Szabó Luca

A Csillagainkban a hiba szerzőjétől

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Tags: 2018, 5 csillag, john green, teknősök végtelen sora, young adult

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét − tizenkettő =

0 shares

Archívum

Címkék