JULIE BUXBAUM: Három ​dolgot mondj

“Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?

Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.

Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?

Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.”

Néha meglátok egy könyvet a neten és tudom, hogy el kell olvasnom. Így történt ezzel a regénnyel is.

A történet főszereplője Jessie, akinek édesapja egy napon azzal állít be, hogy továbblépett: elhunyt felesége után újra szerelmes lett, elvett egy nőt, és Jessie-vel együtt Los Angelesbe költöznek az új nejéhez, és annak fiához.

A lányt sokként éri az új helyzet, az új otthon, gazdagság, és az új iskola. Teljesen egyedül érzi magát az új környezetben, az iskolát borzalmasnak éli meg. Ám pár nap után kap egy e-mailt Valaki/Senki (VS) nevű fiútól, akinek a segítségével könnyebben be tud illeszkedni az új suliba, könyebben barátokat talál. VS-el egy egészen különleges kapcsolat alakul közöttük, de a srác nem akarja felfedni kilétét.

Szerettem ezt a regényt. Jó volt végignézni, hogyan alakul ki egy lány új élete, hogyan bontakozik ki, nyílik meg, és lel új barátokra egy idegen környezetben.

Ugyanakkor ott volt, hogy amikor Jessie rosszul érezte magát, amikor szüksége lett volna, hogy VS megvigasztalja, akkor a fiú maximum csak chaten tudta támogatni. És ebből következett a másik feszültséget szülő probléma: ki VS? Ez volt a nagy kérdés, ami végigkísérte a cselekményt, amitől se Jessie, se pedig mi, olvasók, nem tudtunk szabadulni. Rengeteg félreértést, csalódottságot, reményt szült ez a két szó, és ez csak egyre fokozódott, miközben haladt előre a cselekmény, kezdett beilleszkedni Jessie, és egyre több fiú volt a környezetében. Én végig egy konkrét srácnak szurkoltam, de az írónő még a befejezést is megcsavarta, az egekig növelve a frusztráltságomat.

“Hétszázharminchárom nap telt el anyu halála óta, negyvenöt azóta, hogy apu mindent feladott egy vadidegen miatt, akit a netről ismer, harminc azóta, hogy hirtelen Kaliforniába költöztünk, és csak hét azóta, hogy megkezdtem az érettségi előtti utolsó tanévemet egy vadiúj suliban, ahol kábé senkit sem ismerek.”

“Ha elég időnk van megfogalmazni a tökéletes szöveget, mindnyájan önmagunk jobb kiadásai vagyunk.”

Címke: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

10 + 17 =

26 shares