Szilágyi Heléna: Utazás ​a múltba

„Johanna ​hiába töltötte be a tizennyolcadik életévét, a szülei – heves ellenkezése ellenére – még mindig gyermekként kezelik. A család fekete báránya, aki az elkényeztetett, városi kamaszok életét éli. Ám Hanna élete teljesen megváltozik, amikor édesapja és édesanyja úgy határoz, hogy budapesti lakásukból visszaköltöznek a vidékre, ahol már tíz éve nem jártak. A lány lázad a sorsa ellen, és nem akarja észrevenni azt, hogy csupán egy boldogabb élet ábrándjai azok, amiket maga mögött hagy. A költözést követően újra meg kell ismerkednie a tájjal, az emberekkel, a régi barátaival, és rá kell döbbennie, hogy nem csak ő, hanem mindenki megváltozott az évek során. Ez leginkább legjobb gyermekkori barátjára igaz, Csabára, aki az évek során gőgös álarcot öltött magára. Hanna kíváncsisága felülkerekedik ellenszenvén, és nyomozásba kezd, hogy kiderítse a rejtélyes múltú srác történetét, amely egy keserédes fordulattal megváltoztatja vélekedését minden ismerőséről. A tiltott, de annál vágyottabb viszony és a múlt, ami még mindig üldözi Johannát, megmérgezi a boldog pillanatokat. Mikor azt hiszi, hogy végre beilleszkedett és elfogadták, egy titok kirobbanása és egy baleset következtében végül mindenki hátat fordít neki.”

Már régóta gondolkodtam rajta, hogy el kéne olvasnom ezt a könyvet. Végül a Lendület Magazin oldalain megjelent előzménynovella gyorsította meg elhatározásomat.
A történet főszereplője, Johanna, egy hihetetlenül megosztó személyiségű 18 éves lány. Tipikusan az az ember, akit vagy nagyon lehet szeretni, vagy pedig utálni, de semmiképpen sem egy szürke egér, aki eltűnik a tömegben. Az Ő életének egy darabjába nyerhetünk bepillantást, onnantól kezdve, hogy Pestről vissza kell költöznie gyermekkora színhelyére, egy Miskolc közeli kis faluba.
Az elbeszélés első része Johanna „szenvedéséről” szól, a vidékiek lenézéséről, utálata kifejezéséről, mind az iskolában, mind otthon. Bevallom őszintén, hiába derültek ki a cselekmény előrehaladtával negatív dolgok a múltjából, melyek részben megmagyarázták viselkedését, iszonyatosan irritált a lány. Aztán ahogy egyre jobban haladtam előre a történetbe, úgy fejlődött, alakult át, és komolyodott jelleme. Egyre jobban kezdett szimpatikussá válni.
A „tinédzserkori” gondok, szerelmi és barátai kapcsolatok közepette váratlanul, szinte a semmiből történt egy meglepő fordulat, melyet számtalan váratlan  mozzanat követett, és a sok belső gondolatot, mely a regényt eddig jellemezte,  felváltotta egy akciódús elbeszélés.

Összefoglalván: ahogy az írónő végigvezette a történeten a főszereplő jellemváltozását, egy valamit biztos megtanultam: ha az ember eleve negatívan viszonyul a másikhoz, nagy valószínűséggel azt is fogja visszakapni, és amikor már szeretne nyitni, barátkozni, beilleszkedni, akkor már lehet túl késő lesz.

Köszönöm a könyvet Szilágyi Helénának!

Tags: 2016, 4 csillag, colorcom kiadó, kortárs, szilágyi heléna, utazás a múltba

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három + 12 =

0 shares

Archívum

Címkék