Nagyon szeretem a magyar könyveket és különösen szívesen olvasok kortárs hazai írók tollából. Kapinya Viktória: Panel Boogie című regényéről két éve írtam kritikát, így tudtam, hogy a szerzőtől jóra számíthatok, de azt nem gondoltam, hogy az új könyve, a Hagyaték extrákkal ennyire levesz a lábamról.
A történet főhőse Anna, egy harmincas éveiben járó, magyar nő, aki épp elvesztette sokkal idősebb párját, a német Karlt. A fiatal lánynak nem elég megküzdenie a gyász fájdalmával, még egy rakás kötelezettség is a nyakába szakad: át kell vennie a férfi üzleteinek irányítását, be kell hajtania az adósságokat, és újabb sokk éri, amikor kiderül, hogy Karl nem vált el a feleségétől, aki emiatt a hagyatéki eljárásig beköltözik Annáék németországi otthonába.
Nehéz elfogulatlanul írnom erről a könyvről, mert engem teljesen beszippantott. Eléggé kínlódtam a nyáron az olvasással, valahogy ebben a hőségben nem tudtam rászánni magam, és megannyi program is akadt, de ezt a regényt alig tudtam letenni. Bár a fülszöveget olvasva kicsit tartottam tőle, hogy nagyon lehangoló lesz, a gyásztéma ellenére egy kifejezetten kedves, magával ragadó történetet kaptam, és már a könyv felénél éreztem, mennyire fognak hiányozni a szívemhez nőtt karakterek. A szöveg olvasmányos, gördülékenyen lehet vele haladni, az események egymás után pörögnek, így unatkozni sem lehet. Külön tetszett, hogy a szerző kitért a lelki nehézségek terápiás lehetőségeire és azok jótékony hatásaira, rávilágítva arra, hogy minden kilátástalannak tűnő helyzetben van segítség.
Anna hatalmas utat jár be a regény során: küzdő alkatként megoldásorientáltan áll az újabb és újabb kihívásokhoz, de nagyon tetszett annak a bemutatása, hogy ez a „jég hátán is megélek” mentalitás – amiben nem engedjük meg magunknak az összeomlást – végül a lélek olyan segélykiáltásához vezethet, mint a pánikbetegség, amelyet sokan egyszerű hisztinek degradálnak, míg maguk át nem élik. Karakterének eme sokszínűsége miatt a főhősnővel is mélyen együtt tudtam érezni, még úgy is, hogy tőlem amúgy távol áll ez a számomra igen hosszasan haragtartó személyiségtípus, akit Anna testesít meg. Az én kedvencem Paula volt, végig neki szurkoltam, hogy rátaláljon a megérdemelt boldogságra.
Bár reménykedtem a mindenkinek kijáró happy endben, ezért kissé keserédesen zárult számomra a könyv, de nagyon-nagyon tetszett ez a regény. Arra számítottam, hogy jó lesz, de arra nem, hogy ennyire szórakoztató, mély és elgondolkodtató is. Ráadásul igen sok szereplőt mozgat az írónő, ami még komplexebbé teszi a történetet. Sok magvas gondolat van benne a családról, szeretetről, megbocsátásról és arról, hogy az élet mindenki számára tartogat egy új lehetőséget és esélyt a boldogságra.
A borítót pedig ezúttal is kedves barátnőm, Szép-Bíró Erika tervezte, aki szerintem a legtehetségesebb hazai grafikus és könyvborító-tervező. Úgyhogy nem kérdés a szuper öt csillag, ajánlom mindenkinek, olvassátok, szeressétek!
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 480
A Németországban élő Anna világa összeomlik, amikor végső búcsút kell vennie szerelmétől, a nála több mint harminc évvel idősebb Karltól. Miközben édesanyja, Márta és barátnője, Dina támogatásával szembenéz a gyásszal, a Szegedről származó nőnek nemcsak a párja után maradt káoszt kell felszámolnia, de némi extra bonyodalmat is kap a nyakába. Karl ugyanis hiába adta be halála előtt a válókeresetet, az megkésve ért oda feleségéhez, a hetvenes Paulához, így a nő a végrendelet ellenére kiveheti a maga részét a „közös kasszából”. A pénzügyi és jogi hercehurca tetejébe az exfeleség bejelenti, hogy élni kíván a néhai férje nevén lévő ház lakhatási jogával, és mivel épp nincs hová mennie, beköltözik a fiatal nőhöz. Paula érkeztével megkezdődik a hajsza: a hagyatékkal együtt megöröklik Karl bizarr ismerősi körét, meg kell küzdeniük a német nő szenvedélybeteg fiával, a szegedi szülők idilljének a fejre állásával, Paula titkos kalandjaival, egy spanyol tánctanár, valamint egy veszélyes alak felbukkanásával is, amivel párhuzamosan egymás szándékos ellehetetlenítésén is munkálkodnak. Vajon kerül-e méreg valamelyikük kávéjába a hagyatéki tárgyalásig, vagy csak ártatlan párbaj az övék?
Kapinya Viktória regénye megtörtént eseményeken alapszik, hisz az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, még ha sokszor abszurdnak tűnik is a végeredmény. A vágtató történetben négy különböző női sorsba nyerünk betekintést, miközben a gyász véget nem érőnek tűnő hullámvasútján ülve ráébredünk: mégis van remény az itt maradtak számára a halál után, ha nem temetjük el magunkban örökre a humorunkat is.
