Mészöly Ágnestől nem olvastam még könyvet, kivéve a Vércseppek a havon című novelláskötet egyik kriminovelláját, ami kifejezetten tetszett, ezért felkeltette az érdeklődésem ez a krimi. Érdekesség, hogy bár a könyv 2026-os kiadású, a történet eredetileg 2018-ban már megjelent – ez a nyolcévnyi különbség finoman tetten érhető a nyelvezeten és technikai eszközökön is, ami egyfajta nosztalgikus vagy korrajzi jelleget ad a műnek.
A cselekmény egy klasszikus, a műfaj kedvelői számára ismerős alaphelyzetre épít: egy elszigetelt vadászház, egy baráti társaság és egy váratlan tragédia, amelyet a térerő hiánya és az ítéletidő tesz még kiszolgáltatottabbá. A feszültség azonnal érezhető, amint a baráti társaság tagja, Szabó Ágota ügyész a természetes halál gyanúja mögött gyilkosságot kezd sejteni és nekiáll kihallgatni a többieket.
A regény egyik legnagyobb erőssége a mesteri atmoszférateremtés. Az írónő kiválóan használja a környezetet – a szakadó esőt, a ködöt és a sarat, amely bezárja az embereket a vadászházba –, hogy párhuzamot vonjon a szereplők közötti fojtogató, sőt kifejezetten toxikus emberi viszonyokkal. A lélektani feszültségábrázolás végig magas szintű, a tragédiák hatására felszínre bukó titkok pedig folyamatosan mozgásban tartják a cselekményt.
Szakmai szempontból figyelemre méltó a nagy szereplőgárda mozgatása és az E/1-es elbeszélői mód, amely a lineáris idővezetés ellenére is sokszínűvé teszi a narratívát. Ugyanakkor olvasóként komoly kihívást jelentett számomra, hogy finoman szólva egyik karakter se volt szimpatikus. Mivel a baráti társaság tagjaival – beleértve a főszereplőt is – nem tudtam azonosulni vagy empátiát érezni irántuk, a történetet külső szemlélőként követtem, mintsem a szereplőkért izguló résztvevőként. Igazából bármelyikükről el tudtam volna képzelni, hogy gyilkos.
A könyv súlyos morális kérdéseket vet fel, különösen a szereplők egymás iránti közönye és szívtelensége kapcsán. Számomra az egyik legnagyobb kérdőjel a csoport dinamikája maradt: érthetetlen számomra, hogy mi tarthat össze egy ilyen, láthatóan egymást sem kedvelő társaságot két évtizeden keresztül. A „morális iránytű” nélküli világkép sötét tónust ad a regénynek, és nekem hiányzott az, hogy a tizennégy szereplőből legalább egy képviselje az elfogadható erkölcsi értékrendet.
Összességében egy izgalmas, pörgős és írói szempontból vitathatatlanul színvonalas alkotásról van szó, amely végig fenntartja a veszélyérzetet. Azoknak ajánlom elsősorban, akik kedvelik a sötétebb tónusú, morális dilemmákat feszegető krimiket.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 264
Egy esős őszi délutánon összeszokott baráti társaság érkezik a Zempléni-hegység eldugott völgyében megbúvó vadászházba. A találkozó már több mint húszéves hagyomány, amelyről sosem hiányoznak az egykori gimnáziumi osztálytársak.
Idén azonban az első pillanattól érezni lehet a felszín alatt vibráló feszültséget, amelyet a bőséges pálinkázás sem tud feloldani. Másnap reggel ráadásul mindannyiuk megdöbbenésére a teraszasztalra borulva holtan találják az egyik barátjukat, Zozót. Kamaszkori szerelme, az azóta ügyészként dolgozó Szabó Ágota biztos benne, hogy nem véletlen baleset történt. Mivel a rossz idő teljesen elvágta őket a külvilágtól, Gota elhatározza, hogy a többiek ellenállását legyőzve maga deríti ki az igazságot.
