Dennis Lehane könyve egy elég jól megírt bosszú történet, ami tökéletesen ábrázolja az 1974-es Bostont, hozza a deszegregációs intézkedések okozta feszültségeket, a nyelvhasználat igazán autentikus, az etnikai térkép, az utcák leírása tökéletes, ám a történet számomra túl elborultra sikeredett.
Egy este Mary Pat tinédzser lánya nem jön haza, ugyanazon az estén holtan találnak egy fekete fiút a metrónál. Mary Pat kutakodásba kezd, mivel ha Jules meghal, akkor a második gyerekét is el kell temetnie. Bátor nyomozása által súlyos dolgokra bukkan. Kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét, mert Mary Pat-nek nem marad mása, csak a bosszú, ami már a maffia üzleteit is érinti, ráadásul egy nyomozót is a bizalmába fogad Mary és segíti a munkájukat. A háttérben pedig ott van „a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése”.
A regény két síkon halad, az egyik a már feljebb emlegetett bosszú. Mary Pattől, egy anyától elvettek mindent, és ez oly annyira veszélyessé teszi, hogy képes elmenni a falig és még azon is túl, utóbbi szerintem azért elrugaszkodik a valóságtól, inkább ilyen filmes jelenetbe illő, hogy egyedül nőként ilyen sokáig jut. A kérdés az, hogy túléli, vagy ott marad eltemetve.
A szerző 5 csillagos módon ábrázolja az 1974-es Bostont, ahol dúlnak az indulatok a város deszegregációs intézkedései miatt. Ugyanis az Apró irgalmak akkor játszódik, amikor össze akarják vegyíteni a fehér és fekete iskolák tanulóit. Tehát feszültségben feszültség, eleve felfokozott indulatok között történik ez a nyomozás, amit a leírás alapján már szinte az anyatejjel szívnak magukba az itt élők, és már az is elég szikra, ha egy másik negyedbe tévedsz, ahol semmi keresnivalód.
Műfaját tekintve krimi, de sokan thriller-ként is emlegetik, szerintem a durvasága és brutalitása miatt. Dennis Lehane a köszönetnyilvánításban leírja, hogy ezt a könyvet az újabb Covid-hullámok és egyéb viharok, hurrikánok közepén írta „a pokoli louisianai forróságban”. Így nézve pont olyan sötét, elborult, szomorú, durva, reményvesztett, negatív és túlzó, mint az az életszakasz lehetett. Emiatt nekem nem tetszett, így nem is váltam rajongóvá, habár fontos témát dolgoz fel és azt igen bátran teszi. Plusz egy: a borító ütős lehetne, de nagy csalódás, hogy nem is az a kocsi szerepel rajta, aminek kéne. Miért? Ez nem Bess.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éves: 2024
Oldalak száma: 320 oldal
Fordította: Rusznyák Csaba
A Viharsziget és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.
1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.
A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.
Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.
