Annak ellenére, hogy kissé lassan indult, a vége annál izgalmasabb Michel Bussi regényének.
Malone mindössze három éves, és bizonyos keretek között azt állítja, az anyukája, nem az anyukája. Látszólag nagyon nagy fantáziával van megáldva, és össze-vissza beszél, mindenféle kalózokról és lényekről, de az óvodapszichológus elkezdi megérteni a metaforákat, és ezért hisz a gyermeknek. Azonnal segítségért fordul a rendőrséghez, de nem nagyon érti meg senki, hogy miért kéne komolyan venni ezt az ügyet, pedig aztán ahogy alakulnak az események, tényleg felpörögnek az események, olyan szálak keverednek össze, amit még a rendőrfőkapitány sem várt.
A kisgyermekes szál volt egyértelműen az izgalmasabb, elképesztő fantáziával megáldott egy sztori kerekedett belőle. Immár anyaként azért érzelmileg mindig megvisel egy ilyen történet, de nem volt annyira drámai vagy durva a vége, tehát ez egyértelműen nem egy tipikus, véres krimi. A pszichológiai magyarázatok is jót tettek neki, mégis egy középszerű írásnak találtam.
Kiadó: 21. század
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 462 oldal
Fordította: Török Ábel
Nincs megfoghatatlanabb, mint egy gyermek emlékei.
Malone három és fél évesen azt állítja, az anyja nem az ő édesanyja. Képtelenségnek tűnik, Vasile, az óvodapszichológus mégis hisz neki. Rajta kívül azonban mindenki kételkedik Malone igazában.
Vasile-nak gyorsan kell cselekednie, segítséget kell szereznie. Hiszen Malone emlékei máris kezdenek elhalványulni.
Egyetlen szalmaszálba kapaszkodnak. Vajon kicsoda Malone?