A sztori nagyon ütősnek tűnt elsőre, tele drámával, nagy sorsokkal, érdekes munkákkal, ennek ellenére mégsem hozta azt a hatást, amit egy Nicholas Sparks regénytől várnánk.
Trevor utolsó rokona, szeretett nagyapja meghal, ami miatt távolkeleti küldetéséről kénytelen hazatérni, hogy mint egyetlen hozzátartozó elrendezze az ilyenkor szokásos feladatokat, ám úgy néz ki tovább marad, mint gondolta volna. Nagyapja házában tartózkodása alatt megismerkedik a titokzatos Natalie-vel, akivel nagyon szorosra fordul, vagy fordulna a kapcsolatuk, ám nem ilyen egyszerű az élet. Közben különösen érzékenyen érinti egy szegény lány sorsa a kisvárosban, akinek a történetét a nagyapja is próbálta neki elmesélni a halásos ágyán, ám akkor még nem értette, később azonban összeállt számára a kép. Ahogy összefonódik a sorsuk, Trevor egész élete más pályára, más vágányra kerül, de a lehető legjobb értelemben.
Nem akartam ezzel kezdeni, de számomra ez volt az eddigi leggyengébb Nicholas Sparks regény, amit olvastam. Ez azért érintett különösen nehezen, mert ha tanácstalan vagyok, hogy melyik könyvet is vegyem a kezembe, és nem akarok csalódni, akkor általában egy olyan írótól választok valamit, akit nagyon szeretek, hát most ez nem jött be. Imádtam Nicholas Sparks Mindig van holnap című könyvét, a Tűzlovagot, a Szerelmünk lapjai klasszikusról nem is beszélve. Az tetszett eddig az íróban, hogy nem éreztem rajta az egy kaptafát, emiatt úgy éreztem, bármit választok tőle, az csak jó lehet. Na, most sajnos a Visszatérés című könyvvel nem így éreztem.
A történet eléggé eredeti, ugyanakkor roppant unalmasra sikeredett. Egyszerűen nem keltettek bennem érdeklődést a szereplők. Nehéz megmondani, hogy miért, pedig megint egy elég érdekes téma merült fel, különleges szakmákkal, élettörténetekkel. Talán azért mert sekélyesen ismertük meg a nagypapát is, aki szinte rögtön az elején meghalt, így a méhészkedést is, és a főszereplőnk múltja is felettébb homályos maradt. Gyakorlatilag minden szereplő múltja hiányos, aztán egyszerre a végén bontakozott ki, állt össze a kép, ami eredetileg arra szolgált volna, hogy fenntartsa az érdeklődést, na, de akkor addig mi tartotta fent? Hát elmondom, semmi, nehezen gyűrtem le, vártam a szokásos nagy csavart, de nem volt túl nagy, sőt egészen kiszámíthatóra sikeredett. Mivel nem ismertük meg jobban, még a főszereplőt sem igazán, így nem is kerültem hozzájuk, a sztorijukhoz sem közel.
Nagy csalódás, azt hiszem technikát kell változtatnom ezen az óriási könyvpiacon, hogy legközelebb ilyen ne fordulhasson elő. Sajnos manapság azzal a szomorú ténnyel kell szembesülni a könyveknél is, hogy a marketing eléggé feszegeti az etikai határokat. Sokszor kerülnek a borítókra idézetek, ajánlások, a tényleges tartalmat pedig csak nagyon érintőlegesen közlik. Persze a könyvpiac nem egy fekete-fehér dolog, ami nekem borzasztó, más imádja, ezért nehéz. Azonban egyre több mindenkitől hallom, hogy bizony nagy tapasztalattal és sok könyvvel a háta mögött is bele tud esni óriási csalódásokba, ami szerintem sem az olvasás népszerűségének, sem a piacnak nem tesz jót hosszútávon.
Kiadó: General Press
Kiadás ideje: 2020
Kiadás helye: Budapest
Fordította: Pejkov Boján
Amikor egy afganisztáni bevetés során bombarobbanásban megsérül, Trevor Benson katonai orvos kénytelen hazatérni a nagyapja által ráhagyott házba. Nemsokára találkozik a gyönyörű, ám titkokkal terhelt rendőrnővel, Natalie-vel, és nem tud megálljt parancsolni az érzelmeinek: beleszeret.
Miközben a kertben felállított kaptárokat gondozza, Trevor megismerkedik egy, a közelben lakó kamasz lánnyal, Callie-vel, aki már a férfi nagyapjának is segédkezett a méhek körül. A lány sorsa tragikus fordulatot vesz, ami miatt Natalie-nek és Trevornak versenyt kell futnia az idővel, hogy megtalálják Callie családját. Ám a régmúlt titkai ezt a feladatot is szinte lehetetlenné teszik…
