Bevallom őszintén régóta halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását. Nehéz volt eldönteni, hogy hol húzzam meg a határt, mennyit írok le a hasonló történetből, melyben én a negyedik, a serdülő, szemszögén keresztül láttam az eseményeket. Persze mielőtt kezembe vettem a könyvet, tisztában voltam a témával, mégis egészen más volt olvasni, írni róla pedig még nehezebb.
Nagyon tetszett a cselekmény szerkezete: tulajdonképpen a francia kártya három különböző lapjával mutatta be az írónő a szereplők személyiségét ill. különösen feldobta az elbeszélést, hogy mindhárom nézőpontot másként ismertük meg. András egy pszichológusnak mondja el a feleségével, Judittal való kapcsolatát az első találkozásuktól kezdve, Réka egy blogra írja le milyen érzés egy családos férfiba beleszeretni, Judit gondolatait pedig a megcsalás kiderülésétől követhetjük végig.
András az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt. Eleve nem tetszett a stílusa, ráadásul úgy éreztem, hogy a családjára tulajdonképpen hátráltató tényezőként tekint az álmai, a karrierje beteljesítése alatti úton.
Judit belső vívódásait volt a legnyomasztóbb olvasni. Fiala Borcsa „túlságosan jól” bemutatta nem csak a teljes kilátástalanságot, a miértek keresését, a mérhetetlen csalódottságot, hanem olyan apró mozzanatokat is, melyek nagyon is életszerűvé tették a történetet, melyeket serdülőként látott az ember, bármennyire is próbálták „megóvni” a válás folyamatától.
Már olvastam ifjúsági irodalmat Fiala Borcsától, valamint folyamatosan követem is különböző platformokon, ezért kicsit arra számítottam, hogy ironikusabban vagy valahogy könnyebb hangvétellel dolgozza majd fel a témát. Annak ellenére, hogy ez nem így lett, a Drill egy nagyon jól megírt mű, mely ugyan elég gyorsan elolvasható, viszont annál tovább marad velünk.
„Nem a te hibád, hogy András beleszeretett valaki másba. Az az ő döntése volt. Igen, tudom, hogy hülye szó a döntés egy ilyen szituációban, de ha belegondolsz, végtére is az. Döntés. Nem vagyunk állatok, nem kizárólag az ösztöneink irányítanak. El lehet dönteni, hogy átadjuk-e magunkat a hirtelen, elementáris erővel támadt érzelmeinknek, behódolunk-e a leküzdhetetlen vágyainknak, vagy felülkerekedünk rajtuk. Mindenki maga dönti el, hogy melyik utat választja. És ha csak hagyja magát sodorni az események által, az is egyfajta döntés.”
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 196 oldal
András, negyvenes férfi, szép karrier, feleség, két gyerek – minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ő azonban egy ideje mégsem elégedett. Kicsinek, szűknek érzi a mindennapokat. Nyomasztja a mindenhonnan érkező felelősség, a sok teher, a megfelelés. Fiatal és gondtalan szeretne maradni. Judit, a feleség számára a család mindenek felett áll, ennek rendeli alá az egész életét. Bár már belefáradt kissé a rutinba és a mindennapos verklibe, a férjét sem kívánja úgy, de szent meggyőződése, hogy nekik együtt kell maradniuk a gyerekekért, magukért, a mindenért. Különben is, ilyen a házasság.
Réka, céltudatos, erős és okos nő, aki korábban inkább a karrierjére koncentrált, emiatt viszont úgy fogytak az évek és a lehetőségek, hogy szinte észre sem vette. Amikor megismerkedik a munkahelyén Andrással, lenyűgözi a férfi kisfiús bája, kedvessége, szép családja, és azt is hamar észreveszi, hogy a régóta házasságban élő üzletember fejét valószínűleg nem lehet olyan nehéz elcsavarni…
Fiala Borcsa, a népszerű WMN online magazin főszerkesztője új regényében kíméletlenül világít rá a kapcsolatok törékenységére, az élet azon apró mozzanataira, amelyek szép lassan beférkőznek a kövek közé és megrepesztik egy házasság szilárdnak hitt falát. Fájóan ismerős élethelyzetekből felépülő könyve azt a kérdést feszegeti, vajon tényleg ismerjük-e azt, akivel megosztjuk az ágyunkat, és meddig tartható fenn egy család a megszokásokra és a rutinra építve?
