EMMA DONOGHUE: A rokon

Az első sorától kezdve az utolsóig imádtam ezt a történetet. Nem volt eget rengetően izgalmas és fordulatos, mert nem is ez volt a célja. Ennek a könyvnek a mondanivalója és a bájossága viszi magával az olvasót egy kalandos nizzai útra.

A 80 éves megözvegyült Noah professzor egyedül tengeti a mindennapjait New York-ban, de születésnapja alkalmából nagy kalandot tervez, végre visszalátogat szülőhazájába Nizzába. Eközben kiderül, hogy egy 11 éves fiúnak ő az egyetlen és egyben legtávolabbi rokona. Mivel édesanyja börtönben van, így vagy az árvaház, vagy ő. Az idős úr nagy tehernek érzi a fiút, aki ráadásul nem is egyszerű eset, de mégis úgy érzi nem hagyhatja magára. Kezdetét veszi hát a nagy kaland, ha nem is egészen úgy, ahogyan tervezte. Noah néhány fénykép miatt késztetést érez arra, hogy kiderítse, mire utalnak az édesanyja múltjából hagyott nyomok. Michael is segítségére van, akinek éleslátása is hozzájárul ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljenek a megdöbbentő II. világháborús igazsághoz.

Noah-nak eközben persze egy fiatal fiú igényeinek is meg kell felelnie, a több generációs szakadék, pedig nem könnyíti meg a dolgát.  Noah-t néha szívroham kerülgeti a fiú miatt, néha pedig óriási nevetésekbe törnek ki. Olvasás közben arra gondoltam, milyen imádni valóak lehettek együtt. Az öreg, aki folyamatosan történelem, családfa és kémia leckéket adott a gyermeknek. A dacos, kemény fiú, aki New York egyik legkeményebb negyedében nőtt fel, rendkívül szűkös anyagi körülmények között, akit látszólag egyáltalán nem érdekelt, mit tanított neki ez a távoli rokon. Gyönyörű volt, ahogy egymással szembeni előítéleteik a könyv végére leomlottak, és bár egyikük sem vallotta be nyilvánosan, tutira megkedvelték egymást. A generációs különbségek egy kis türelemmel párosítva pedig csodákra képesek, mondjuk megfejteni egy kis történelmi családi titkot.

Örülnék, ha lenne folytatása a könyvnek, bár nem tudok róla, hogy több részesnek íródott. Szívesen olvasnám még a történelem leckéket, a bájos öregúr nagy tudását és bölcsességét, ameddig csak él, hogy vajon kivé válik Michael, a jó vagy éppen a rossz utat választja, mi lesz az édesanyjával, aki valaki más miatt ül a börtönben. Vajon, mit lehet kihozni egy olyan szituációból, ahol a körülmények áldozata lettél, ráadásul ez nemcsak rád van kihatással, hanem az egész családodra.


 

Humoros, érzékeny, szívmelengető történet egy idős úrról és egy fiúról, akiket nemzedékek választanak el egymástól, a jövőjük mégis közös lehet.
Noah Selvaggio nyugdíjas vegyészprofesszor magányosan éldegél New Yorkban. Szülővárosába, Nizzába készül, hogy megünnepelje nyolcvanadik születésnapját. Gyerekkora óta nem járt Európában, csak az édesanyjától örökölt fotók őrzik a II. világháborús történelmi múlt és a családi legendák titkait.
Telefonhívást kap a gyámügyi hivataltól: ő a legközelebbi rokona a tizenegy éves unokaöccsének, Michaelnek. A fiú apja nemrég meghalt, az anyja börtönben ül, ha Noah nem vállalja a felügyeletét, kénytelenek nevelőintézetben elhelyezni. Noah kötelességtudatból beleegyezik, hogy magával vigye a fiút a nizzai vakációra.
Sok minden megváltozott ebben a híresen elbűvölő tengerparti Mekkában, amelyben még mindig kísértenek a náci megszállás emlékei. A különös duó, amely egyszerre szenved a jet lag-től és a kulturális sokktól, hol a modern tömegkommunikáció eszközeivel, hol az idősek bölcsességével próbálja kinyomozni a múltat és megtanulni egymás nyelvét.

Kiadó: XIX. század Kiadó
Kiadás ideje: 2019
Kiadás helye: Budapest
Oldalak száma: 416 oldal
Fordította: Dudik Annamária Éva

Címkék: , , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × három =

0 shares

Archívum

Címkék