Bevallom, eddig nem is hallottam Andrzej Sapkowski világhírű Vaják-sorozatáról, ami elég nagy hiba volt, mivel az HBO-s Trónok harca után, és a Tél szeleire való bizonytalan és talán reménytelen várakozás közepette igazán jól esett egy hasonlóan remek fantasy regényt olvasni.
Kicsit fordítva történt a dolog, ami velem ritkán fordul elő, hiszen először néztem meg a sorozatot, és utána olvastam el a könyvet, Az utolsó kívánság (Vaják 1.) című kötetet. A Netflix-es adaptációról később még írok, de nézzük is ezt a méltán híres fantasy-t.
A történet két idősíkon fut, de egy nézőpontból, Ríviai Geralt, a vaják kalandjait olvashatjuk közeli E/3-ból. Ennek ellenére a sztori végig logikus és nem csak azért, mert a fejezetek címei segítenek eligazodni. Ez az egyik dolog egyébként, amit nagyon elrontottak a sorozatnál. Na de erről majd később.
Tehát, megismerjük Rívai Geralt-ot, aki egy vaják. A vajákok mutálódott emberek, akiket gyerekkoruktól kezdve arra képeztek ki, hogy szörnyeket öljenek meg. Természetesen nem ingyen. Szóval Geralt járja a világot és pénzért szörnyekre vadászik. Nem könnyíti meg az életét az sem, hogy az emberek legjobb esetben sem látják szívesen sehol. Ez egyébként egy igen elgondolkodtató momentuma a könyvnek. Ugyan az emberek bérelik fel a vajákot, hogy ölje meg a szörnyeiket, majd utána mégsem bírják elviselni maguk között a gyilkost. Geralt tehát nem túl népszerű, amolyan magányos farkas, csak két barátja van, Nenneke, a nagyhatalmú papnő, és Kökörcsin, a kotnyeles bárd. A történet egy elképzelt világban játszódik, ahol a középkorra emlékeztető korban élnek a szereplők.
A könyvben tehát Geralt kalandjait kísérhetjük figyelemmel, miközben természetfeletti lényekkel hadakozik vagy éppen elátkozott királylányokat ment meg. A legtöbb kis történet véget ért egy-egy fejezettel, azonban vannak olyan események is, amelyek lezáratlanok maradnak, legalábbis a következő könyvig biztosan. Ilyen például az a titokzatos jóslat, amely szerint a vaják élete veszélyben van, vagy az a különös, mágikus ajándék, amelyet Geralt kap egy lakomán, illetőleg a mély és érzelmes kapcsolata Yennefer-rel, a varázslónővel, akivel a szerelmen túl a mágia is összeköti. Szóval lehet izgulni bőven.
Andrzej Sapkowski hatalmasat alkotott a Vaják-sorozattal, amelyet az egyik legjobb fantasy műnek tartanak. Számomra nagyon hasonló, magával ragadó élmény volt olvasni, mint a Trónok harcát, és pont az az egyedülálló benne, hogy mégsem lehet vele egy kalap alá venni. Egyrészről azért, mert Az utolsó kívánság főszereplője egyértelműen Geralt, és bár itt is rengeteg más karakter található, a nézőpont végig a főhősé marad. Másrészről a klasszikus fantasy alakok mellett itt a szláv mondakörben ismert figurák, mondák és mesék is megjelennek, így lidércek és ördegek, toronyba zárt királylányok és törpök által megmentett hercegnők. Ezen felül ebben a könyvben sokkal több a varázslat és a mágia, mint a Trónok harcában.
Visszatérve a sorozatra. Mivel először azt néztem végig, ezért bevallom az első pár rész után nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Össze-vissza csapongtak benne a szereplők, a nézőpontok és a történetek, amelyek között semmiféle logikát és összefüggést nem tudtam eleinte felfedezni. Persze a végére összeállt a kép, és én is fan lettem, de nem értem, miért nem lehetett megmaradni az író zseniálisan és tökéletesen megalkotott történet-vezetésénél. Ehhez még hozzájön az is, hogy egy rakat érdekes és fontos eseményt és szereplőt kihagytak a sorozatból, ami sok mindenre adna magyarázatot. Ezen felül nekem nagyon hiányzott Nenneke, aki a könyv fontos szereplője, ráadásul Geralt neki köszönhetően kapja az életére vonatkozó titokzatos jóslatot, ami így szintén kimaradt a sorozatból. Szintén kihagytak egy másik meghatározó alakot, a Földek Asszonyát is, aki ugyan csak egy részben szerepelt a könyvben, de a Sapkowski által teremtett világ kihagyhatatlan szereplője, aki behozza a történetbe azt a tipikusan kelet-európai ősi mitológiát, ami miatt igazán különleges ez a fantasy.
Szóval itt is bebizonyosodott, amit a Trónok harca óta tudunk: jobb, ha a filmesek nem változtatják meg és írják át az eredeti könyvet. A szereplők közül szerintem kevésbé volt jó választás a Yennefer-t alakító színésznő, akit teljesen másként képzeltem el a könyv alapján, és nekem túl fiatal is volt egy sokat megélt, nagyerejű varázslónő szerepéhez.
Ami még szintén hatalmas különbség a sorozat és a könyv között, az maga Geralt karaktere. Bár a szereplőválogatás szerintem ez esetben tökéletesre sikerült, és Henry Cavill igazán hiteles vaják kívül-belül, de sajnos nem volt ideje kibontakozni. A könyvben Geralt személyisége fejezetről fejezetre, szépen rajzolódik ki előttünk, és a végére egy szerethető, nemes lelkű figurát ismerhetünk meg. A sorozatban erre (sem) hagytak időt, és el is jutottunk a következő problémáig. Az első évadot az író két könyve, Az utolsó kívánság és A végzet kardja alapján forgatták le. Szerintem ez nem volt jó döntés. Pörögtek az események, rengeteg szereplővel, miközben ugráltak a nézőpontok és az idősíkok, ami teljesen megkavarta az embert, és már azt se tudta, hogy ez mikor, hol, kivel, miért történt. Ellenben kihagytak egy csomó olyan izgalmas és érdekes jelenetet a könyvből, amelyek nyomán egyfelől Geralt karaktere árnyalódik, formálódik, másfelől amiből meg lehet érteni magát a történetet, az ok-okozatokat és a szereplők motivációit. Ahogy olvastam, nem csak én vagyok elégedetlen a sorozattal, hanem a szakma és a rajongók is, sőt, még maga a rendező is elismerte, hogy a második évadban ki fogják javítani a hibákat.
De hogy ne csak negatívat írjak, összességében nagyon tetszett a Netflix-es adaptáció is, hiszen a látványvilág kifogástalan, nagyon jól hozza a könyv hangulatát, és annyira megragadott, hogy azonnal el akartam olvasni a regényt is. Remélem a következő évadban kinövi a gyermekbetegségeit, és az alkotók nem fognak ennyire eltérni a könyvváltozattól. Aki nem nézte volna még meg a sorozatot, semmiképp se hagyja ki, mert tényleg magával ragadja az embert, de előtte mindenképp érdemes elolvasni a könyvet. Amiben azonban nem lehet hibát találni. Izgalmas, fordulatos, olvasmányos, miközben élvezettel merülhetünk el ismét a tündék, törpök, varázslók és egyéb különös teremtmények világában. Fantasy és Trónok harca rajongóknak kötelező!
Szerencsére a vaják kalandjai nem érnek véget Az utolsó kívánsággal, hiszen a történet folytatódik A végzet kardja című könyvben. Én a magam részéről alig várom, hogy elolvashassam!
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2019.
Oldalak száma: 288
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
Sapkowski magával ragadja a képzeleted!
Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.