Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe A Mars klub című könyvet, két okból is: egyrészt mindig is érdekelt a börtönök sajátos világa, másrészt erősen foglalkoztatott, milyen lehet egy mű, melyet Booker-díjra jelölnek.
A történetet a főszereplő, Romy Hall, meséli el, akit éppen a stanville-i női fegyházba szállítanak kétszeres életfogytiglani büntetésének megkezdésére.
Miközben haladunk előre a cselekményben nem csak a börtön rendjével, szabályaival, mindennapjaival ismerkedhetünk meg, hanem Romy „kinti” múltjával, életének darabkáival. A drog, a prostitúció, az utca, a teljes érdektelenség, mely a nő világát jellemzi fokozatosan tárul fel előttünk.
Több mellékszereplő történetét is megismerhetjük, amik azon túl hogy érdekesek, a férfi és a női börtönök közti különbségekre is rámutatnak. A különböző ismeretterjesztő csatornákon általában a férfi börtönöket láthatjuk, viszont a női fogvatartottak világa merőben más. Erre a kontrasztra rengeteg példát vonultat fel az írónő, mégis talán a legjobban egy váratlan történés fejezi ki. Egy olyan helyzet, melyben tulajdonképpen az egész börtönlét benne van. A tehetetlenség, az igazi felismerés, hogy sehogy sem tudod befolyásolni a kinti világot, hogy minden megy tovább nélküled, és ha szerencséd van maximum nézője lehetsz a dolgoknak, de inkább az sem. A segítségkéréseidre pedig az a válasz, hogy viseld a döntéseid következményeit.
„A zárka csendje az, ahol a valódi kérdések visszhangzani kezdenek egy nő fejében. Az egyetlen valódi kérdés, amire lehetetlen válaszolni. Az, hogy miért tetted.
Hogy hogyan tehetted meg. Nem a gyakorlati értelemben vett hogyan, hanem a másik. Hogy hogyan lehettél képes ilyesmire. Hogyan?”
A szerző nem ringat illúziókba, hogy a történet akár boldog véget is érhet, a nyers valóságot tárja elénk, mi mégis kitartunk, mert kíváncsiak vagyunk. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy kaphat valaki két életfogytiglan+6 év börtönbüntetést, mit követett el és miért, mi vezettett oda, és egyáltalán, mi lesz a történet vége.
Úgy gondolom, hogy Rachel Kushner nagyon jól ír, tulajdonképpen a mű nagy részét idézni lehetne egy-egy élethelyzet kapcsán. Mégis néha zavaró volt a hirtelen szemszögváltás, egy másik karakter gondolatai, saját sztorijának mozzanatai. Ilyenkor tudtam ugyan kapcsolódási pontot találni a főszereplővel, de valahogy ezek a szálak elvarratlanul maradtak.
Ez a regény nem a habkönnyű strandolós olvasmány, vagy a bekuckózós vasárnap délutáni könyv, ez egy kemény téma, mely a szokatlan hangulatával odaszegez a kanapéhoz, miközben teljes figyelmet kíván.
„- A börtönben legalább tudod, mi fog történni. Mármint, valójában persze nem tudod. Kiszámíthatatlan. De unalmas módon. Nem történhet semmi szörnyű vagy tragikus. Illetve persze történhet. Nyilván! De nem veszíthetsz el mindent a börtönben, mivel azon már túl vagy.”
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalak száma: 408 oldal
Fordította: Müller Péter Sziámi, Müller Máté, Müller Brúnó Noé
Bemutatjuk Rachel Kushner lélegzetelállító, Man Booker-díjra jelölt regényét egy kisiklott életről napjaink Amerikájában.
2003-at írunk, és Romy Hall éppen megkezdi kétszeres életfogytiglani büntetésének letöltését a stanville-i női börtönben, a kaliforniai Central Valley mélyén. A falakon kívül ott a világ, amelytől elválasztották: fiatalkorának San Franciscója, és kisfia, Jackson. Belül pedig ott egy új valóság, amelyben több ezer nő küzd a túléléshez leginkább szükséges dolgokért. A megtévesztés, valamint az őrök és rabok által egyaránt gyakorolt mindennapos erőszak ceremóniája ez, az intézményesített élet érzelemmentes abszurditása, amelyet Kushner, a kétszeres National Book Award-jelölt író nagyszerű humorral és precizitással hív életre.
Szemtelen és tragikus, lendületes, mégis gyönyörűen kifinomult regény A Mars klub.
Bátor, együttérző, finom munka, semmi cukormáz, megannyi tiszta erőből bevitt gyomros.
Margaret Atwood a Twitteren
Harmadik, gazdag szövetű regényével Kushner bebizonyította, hogy egyike a 21. század nagy amerikai regényíróinak.
Entertainment Weekly
