„Egyszer minden történet véget ér.
Egyszer minden titokra fény derül.
Egyszer minden szerelem elmúlik?
Liza és Igor boldogságáért magyar olvasók ezrei szurkolnak. A Szigor-trilógia zárókötetében végre kiderül, hogy az imádott páros jövője eggyé forr vagy a politikai csatározások veszteségeként örökre búcsút kell inteniük egymásnak. Ami biztos: eljött az ideje annak, hogy végre mindketten megtanulják a hatalom szabályait.”
Sajnos elérkeztünk a Szigor-trilógia zárókötetéhez. A sorozat első két részét ( A tiltás gyönyöre és A pillangók ébredését ) Édesapámmal együtt véleményeztük. Viszont az utolsó kötethez – időhiány miatt – csak egy mondatot fűzött:
„Lakatos Levente rajongóknak kötelező olvasmány!” 🙂
És tényleg…Ebben a könyvben minden megvolt, amit vártam: az első két regényhez hasonlóan az író a politika világát mutatta be nekünk, úgy, hogy még mindig tudott újat mondani. A játszmákra, áskálódásokra, hatalmi harcokra helyezve a hangsúlyt egy minduntalan kiismerhetetlen közeg tárult fel előttünk. Ez a környezet volt Liza és Igor legnagyobb ellenfele, kapcsolatuk elmélyülésének ellensége. És ez a környezet volt az is, mely míg Igort mindjobban szimpatikussá, addig Lizát folyamatosan ellenszenvessé tette. Miközben a férfi főszereplő jelleme pozitív változásokon ment keresztül, addig Liza egyre jobban elmerült a hazugságokkal teli életében, melyből a cselekmény talán egyik legnagyobb fordulata sem húzta ki.
„Semmi nem könnyű és minden nehéz. A kérdés az, hogy te miként kezeled a kihívásokat. Elmenekülsz előlük, vagy bevállalod őket?”
A politikai szállal tökéletes egyensúlyban volt az elbeszélés erotikus tartalma. A vadító helyzetek, a különleges játékok, mind-mind (a bejegyzés írása közben is) mosolyt csalnak/csaltak az arcomra, és nagyon feldobták a történetet. A romantikus mozzanatoknak hála pedig egy hibátlan könyvet kaptunk, mely véleményem szerint a trilógia legjobban sikerült olvasmánya lett.
Egyszerűen muszáj leírnom a kedvenc mondatomat, ami igazából úgy a legviccesebb, ha ismeritek a szövegkörnyezetet, de nem spoilerezek!
„Íme, az élő példája annak, hogy a rázós utak is élvezettel teliek lehetnek, végül pedig céljáig ér az ember.”
Összefoglalván: szerintem nem csak Lakatos Levente rajongóknak kötelező olvasmány! 🙂
Köszönöm a könyvet a Libri Kiadónak!