A fülszöveg nagyon meggyőző volt számomra, ez inspirált a könyv elolvasására.
2009-ben egy történelemprofesszor, a lánya, egy természetfeletti fotózással foglalkozó házaspár, és két idegenvezető nekivágnak egy felfedezőútnak, a régmúltban aranybányászattal foglalkozó Elveszett Városba. Egy hóvihar következtében nem tudnak visszamenni a városon kívüli táborhelyükre, így az éjszakát a múlt árnyai között kell tölteniük a településen. Miközben felfedezik környezetüket, idegen, fegyveres emberek túszul ejtik őket. Hirtelen sem mi, olvasók, sem a csapat nagy része nem értjük, hogy mi történik. Aztán kiderülnek titkok, a fegyveresek céljai, valamint nyilvánvalóvá válik, hogy a felfedező csapat tagjai közül szinte mindenki más motivációval érkezett.
A 2009-es eseményekkel egyöntetűen 1893-ba, az Elveszett Városba kalauzol minket a regény. Ezáltal fokozatosan megtudjuk, hogy milyen történések sorozata vezetett odáig, hogy a város lakói egyszerűen eltűnjenek.
Mindkét idősíkon meglepő fordulatok követik egymást, sorozatosan derülnek ki titkok, mindezek egy egészen más elbeszélést tárnak fel előttünk, mint amire elsőre számítottunk. Nekem valami rejtélyes, misztikus történet lebegett sokáig a szemeim előtt. Az elején talán egy picit körül is lengte a cselekményt egyfajta titokzatosság, melyet fokozott, hogy párhuzamosan bontakozott ki a sztori az 1893-as ill.a 2009-es évben. Ahogy viszont haladtam előre a regény olvasásában, úgy vált a mű egyre inkább egy olyan thrillerré, melyben igazából természetfelettiről szó sincs, csak az emberi gyarlóságról.
„– Mit akar ezzel mondani, Mr. Curtice?
– Egy százhuszonhárom lelkes városban nincsenek véletlenek.”
Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak!
