Kiadó: Colorcom Media
Kiadás éve: 2016.
„Milyen félemberként nevelkedni és élni egy olyan világban, ami folyton kivet magából? Átélni a kamaszkor egyébként is képlékeny, akadályokkal teli korszakát úgy, hogy mindvégig azt érzed, neked már rég nem itt lenne a helyed? Csak figyeled a többieket, az életteli embereket, míg te úgy érzed, hogy ott állsz, ahol a part szakad.
Írisz ilyen világban él.
Egy ikerpár tagjaként látta meg a napvilágot, de a hatodik szülinapját már egyedül ünnepelte. Elvesztve lelke felét, igyekszik újra kiegészíteni önmagát, próbálkozásai során pedig láthatjuk, hogyan ér véget egy örökre szóló barátság, teljesedik be egy reménytelen szerelem és veri le a láncait egy folyton megfelelni vágyó gyermek.”
Nagy megtiszteltetés ért, mikor Szilágyi Heléna írónő megkeresett a könyvével.
A fülszöveget elolvasván, különösen megfogott a kérdés, hogy fogja “leverni láncait egy folyton megfelelni vágyó gyermek”. Talán ez volt az a mondat, ami arra sarkallt, hogy feltétlenül olvassam el a regényt.
(Időközben rájöttem, hogy nagyon nehéz úgy leírni a mű hangulatát, hogy semmit nem árulok el a cselekményből, úgyhogy várható egy kis SPOILER!!! )
Jól gondoltam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, hiába van egy “könnyed” történetbe csomagolva a mű lényege.
Az elbeszélés egy lányról, Íriszről szól, aki elveszíti ikertestvérét, és meggyőződése, hogy úgy enyhítheti többek közt szülei gyászát, úgy tud több figyelmet kicsikarni belőlük, ha “helyettesíti” testvérét, felveszi az elhunyt lány viselkedését, próbálja az álmait megvalósítani. Már az elejétől kezdve ez a “terv” halálra van ítélve, de sajnos Írisz folytatja, így egy zenetagozatos iskolába tanul tovább. Ez a lépése ill.az iskolai mindennapjai, a teljesen magába forduló, lámpalázzal küzdő főszereplőnek nemcsak elkeserítőek, egyenesen szomorúak. Amikor már azt hittem ennél nem lehet rosszabb, persze történik egy fordulat, mely még lejjebb húzza Íriszt.
Eleinte roppant dühítőnek találtam a főhős viselkedését, de aztán elgondolkodtam, hogy ebben az életkorban ill.ebben a világban (bár ez már 15 éve is így volt) , ha nem állsz be a sorba, kicsit visszahúzódóbb vagy, vagy hülyeségnek tartják megvenni a szüleid, a még növésben lévő alkatodra, lábadra a legmenőbb ruhákat, cipőket, mennyire megaláznak a kortársaid, mennyire tartanak szánalmasnak…
Kíváncsi voltam, mikor és hogyan jön el Írisz életében az a bizonyos fordulópont, (ha eljön), mikor kiáll magáért, és szép lassan a fényre lép, mások árnyékából. Valamint, ha megteszi, mit veszít és mit nyer egy ilyen lépéssel.
Az elbeszélés lezárásaként az írónő részben konkrétumokat közölt a szereplők további életével kapcsolatban, a befejezés egy részét viszont “homályosan” hagyta.
Nagyon remélem, hogy ez egy folytatás lehetőségét veti fel. 🙂
Szilágyi Heléna: Ahol a part szakad
