„A nagy sikerű GYÖNYÖRŰ ROHADÉK és GYÖNYÖRŰ IDEGEN után itt a NEW YORK TIMES
BESTSELLER sorozat következő része.
Egy bombázó könyvmoly. Egy javíthatatlan nőcsábász. És egy botrányos kémiaóra, ami nem iskolába
való.
Mikor Hanna Bergstromot megfeddi az életvitele fölött őrködő bátyja, amiért a társasági életet
hanyagolva kizárólag az egyetemi tanulmányainak él, Hanna elhatározza, hogy végrehajtja a ráosztott
feladatot: eljár szórakozni, barátokat szerez, és belevág a pasizásba is. És ki tudná jobban megtanítani
őt a csábítás trükkjeire, mint a bátyja legjobb barátja, a szívtipró Will Sumner, aki amellett, hogy jól
menő kockázatitőke-befektető, megrögzött playboy is?
Will számára a kockázat életforma, de a Hanna-projekttel kapcsolatban mégis meglehetősen
szkeptikus… míg egy vad éjszakán az ártatlanul csábító tanítványa ágyba csalja őt – és megtanítja a
nőkkel kapcsolatban egy-két olyan dologra, amit sohasem fog elfelejteni. Most, hogy Hanna is
felfedezte nőiességének erejét, Willen van a sor, hogy bebizonyítsa: ő az a férfi, akit Hanna mindig is
keresett.”
Ez a könyv tényleg kizárólag felnőtt olvasóknak való, ahogy a borítóján is hirdeti a felirat.
Nem tartom magamat prűdnek, de a regény mondjuk 50%-ban szólt a szexről, a többi a kitöltő szöveg. Az elején még ez az arány elfogadható is volt, de minden jóba beleun egyszer az ember 😀 Főleg, hogy csak szimpla erotikáról beszélünk, semmi változatosságról vagy kikötözésről, ostorról, biztonsági szóról… 🙂
A történet picit sablonos volt: egy nagyon okos lányra rápirít a családja, hogy éljen egy kicsit (azért ez vicces volt, nekem soha nem mondtak ilyet. Nyilván, mert nem vagyok kutató 😀 ).
A főszereplő, Hanna, ahhoz, hogy szórakozzon, randizzon, “mesternek” a bátyja legjobb barátját kéri meg, aki nőcsábász és a lány rajongásának tárgya (volt). A fiú, Will, ahogy jobban megismeri a lányt, rájön, hogy Hanna a nagy Ő.
Tulajdonképpen ez a legfőbb bonyodalom a regényben, mert a két fiatal között a kommunikáció teljes hiánya a jellemző. Mindketten ugyanazt akarják, de Will képtelen kimondani, Hanna pedig, ha közelebb került Willhez, folyamatosan ezt hajtogatta magában:
“Távolságtartás. Titkosügynök. Berepülni, majd vissza , sértetlenül.”
Azt hiszem, amikor ezt a sort elolvastam először, akkor döntöttem el, hogy ez az elbeszélés nem életem olvasmánya.
