Sarah Bannan: Súlytalanul

Kiadó: Ciceró / Talentum

Megjelenés: 2016.

“Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt azúszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.

Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.”

A borító először, mint a könyv is, teljesen átlagosnak tűnt számomra. Aztán a fedőlapot széthajtottam, és egy egészen különleges kép tárult elém.

Ez történt a regénnyel is. Eleinte furcsa volt, főleg, hogy többes szám első személyben mesél a szerző a történetről, és nem igazán érti az olvasó, hogy kiket takar a „mi“. (ez nagyon bosszantó volt a számomra)

A sztorit úgy ismerhetjük meg, mint egy visszaemlékezést egy régmúlt eseményről.

A mű nagyon sokáig egyhangú, nagyon kevés párbeszéddel, így az ember hajlamos olvasás közben elkalandozni. Aztán egyszercsak a monotonitás közben történik egy fordulat. Fordulat?! Le kellett raknom a könyvet és sétálnom egyet, mert teljesen lesokkolt az esemény.

Egész eddig nem jelent meg konkrétan, vagy nem tudatosult bennem a lány terrorizálása. Nem is nagyon tudtam átérezni a főszereplő, Carolyn  szenvedéseit, nap, mint nap átélt gyötrelmeit. Úgy gondolom ez azért történt, mert kicsit talán egy olyan nézőpont részesei lehettünk, mely se nem az áldozaté, se nem az elkövetőé, hanem valmennyire egy harmadik, „objektív“ személyé.

Az biztos, hogy a könyv teljesen más volt, mint, amit mostanában megszokhattunk, ezzel a szokatlan látásmóddal, ebben a komoly témában. Többször említettem, hogy örülök, amikor őszintén, tabu témákról van szó egy regényben. És ez mind tetszett is, viszont maga az előadásmód rengeteget kivetnivalót hagyott maga után.

Nagyon megosztó volt a könyv, még most sem tudom eldönteni 100%-ban, hogy tetszett-e.

Összességében egy olyan regényt kaptunk a történet végére, amit véleményem szerint,  vagy nagyon lehet szeretni, vagy nem. 🙂

 

Sarah Bannan: Súlytalanul

Sarah Bannan: Súlytalanul
86

Borító

9/10

    Író

    9/10

      Történet

      9/10

        Karakterek

        8/10

          Kiszámíthatatlanság

          10/10
            Címke: , , , , , , ,
            előző bejegyzés következő bejegyzés

            Vélemény, hozzászólás?

            Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

            tizennégy − öt =

            0 shares