„Amber, a gyógyszerfüggő szupermodell lassan kiöregszik a friss szépségek közül, de tényleg csak a szexipar az egyetlen út a számára?
Skye egy éjszakai klub egzotikus táncosnője, aki bármilyen feladatot elvállal, csak hogy célt adjon kokainnal felpörgetett életének.
Joe, a harmincas filmsztár jófiús hírnevét és újabb milliókat ígérő házasságát csak a szexfüggősége veszélyezteti.
Petal, a világhírű rockzenész elkényeztetett lánya meg van győződve arról, hogy szupersztár lesz belőle, s bárkin átgázol céljai elérése érdekében.
Vajon a 30 napos luxus elvonókúra alatt meg tudnak szabadulni függőségüktől, s képesek a saját kezükbe venni sorsuk irányítását?”
A borító: nagyon tetszik, mert egyszerű és kifinomult.
A könyv: az első felében megismerjük mind a négy ember háttértörténetét, betekintést nyerhetünk mindennapi életükbe – hogy érték el a luxust, amiben élnek, mit kellett/kell folyamatosan feláldozniuk érte, mit tesz velük a pénz, esetlegesen milyen függőségekbe sodorja őket a megszerzése.
Megismerkedünk Petallal, aki egy rockzenész gazdag örököse. Semmit nem csinál, csak bulizik folyamatosan, iszik és kokainozik. Az apja nem is foglalkozik ezzel és a lányával sem, amíg nem veszélyezteti a PR-ját. És amikor ez bekövetkezik Petalt elküldi egy menő elvonóra.
Másik főszereplő Amber, aki egy gyönyörű szupermodell, csak egy gond van vele: a sok gyógyszertől a lelke kicsit halott.
Az egyetlen férfi a „társaságban” Joe, aki tulajdonképpen nem küzd, akkora problémákkal, mint a többiek, egyszerűen csak gyengéi a nők, főleg a sztriptíztáncosok. 🙂
A negyedik karakter sok szempontból kilóg a sorból. Ő Skye, aki a többiekhez képest nem gazdag, egy egzotikus táncos, néha felszív egy-két csík kokaint és iszik, de alapvetően az Ő ottléte a klinikán egészen más okból van, a történet egyik fontos alapeleme.
A sztori igazán a rehabilitációs klinikára kerülés előtt pörög fel és az intézményben csúcsosodik ki. Innentől kezdve a folyamatos események és bonyodalmak a könyv végéig kitartanak.
A rehabilitáción minden karakter megmutatja valódi arcát, mindenkinél elkezdődik egyfajta személyiségváltozás. A változásukat különböző problémák követik. Aztán egy váratlan fordulat kapcsán kikerülnek a klinikáról. Ez még több bonyodalomhoz vezet, miközben mindegyik szereplő megváltozott és már másképp reagál egy-egy eseményre. A nehézségek megoldása után is tovább követi a szerző a szereplők életét, ami nekem nagyon tetszik, mert így egy teljes képet kapunk róluk.
Nagyon nehéz volt leírni a műről a véleményemet. Négy ember életéről, akiknek minden oka megvolt, hogy belekeveredtek ezekbe a függőségekbe, és a rehabilitáción az amúgy sem egyszerű életük még jobban összekuszálódik, egymásba fonódik.
A véleményem ill. amin elgondolkodtam a regény kapcsán:
- Nagyon csavaros a történet, egy percig nem unatkozik mellette az olvasó. Teljesen belemerül szereplők egyre kuszább életébe.
- El kell gondolkodnunk rajta, hogy ha valaki egy függőség áldozata lesz, az nyilván tőle is függ, de nagyban hozzájárul a környezete (mennyi atrocitás éri, milyenek a körülötte levő emberek, mennyire támogatják vagy mennyi elvárást támasztanak elé), az aktuális lelki állapota.
- Ne ítéljük el az embereket semmilyen formában sem. Én elkövettem azt a hibát, ahogy olvastam felváltva a szereplők gondolatait, elbeszéléseit, elítéltem őket. Aztán a történet előrehaladtával a véleményem alaposan megváltozott.
- Ne a külsőségek alapján ítéljünk meg egy embert. Remek példa szerintem erre egy modell, akiből csak annyit látunk, hogy milyen szép, karcsú, csinos, ugyan nem tudjuk miért kezdett el modellkedni, hogy mit áldoz(ott) fel a karrierjéért, és lehet már rég abba akarja hagyni az egészet, csak valami visszatartja, de egyből megjegyzéseket teszünk rá, esetleg irigyek leszünk a ruhájára, a testére,arcára, a „munka nélküli életére”.
Köszönöm a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
