„Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett.
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.
Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával.
Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.
De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.”
Most már biztos vagyok benne, hogy engem teljesen meg lehet venni egy könyv borítójával és a fülszövegével. Ez megint bebizonyosodott.
Mostanában rászoktam, hogy összehasonlítom a magyar borítót az eredetivel és azt kell mondjam, ebben az esetben nekem az eredeti túl sok. Szép, jó az elgondolása, a színei, de zsúfolt. Jobban szeretem az egyszerű, letisztult dolgokat, és az itthoni, pont ilyen.
Az eredeti borító
Vannak korszakok a történelemben, amik érdekesek, vonzóak. A régmúltnak ez a periódusa, amiről a regény szól, szerintem különösen érdekes, kicsit hihetetlen. (Gondolok itt arra, hogy mondjuk Rómában 🙂 sétál az ember, és tudja, hogy kétezer éve is sétáltak már ott emberek, álltak ott építmények, stb. és szerintem ez valami fantasztikus dolog…)
A könyv Julius Caesar meggyilkolásától Augustus császár uralkodásának végéig tartó időszakban játszódik. Egy nő szemszögéből, nevezetesen Lívia (későbbiekben Augustus felesége) mutatja be az akkori római elitet, a polgárháborúk kitörését, folyamatát, Augustus császár uralkodását. A könyv nagy része megtörtént esetet dolgoz fel, ami számomra nagyon érdekes volt, mert bevallom, nem hallottam Líviáról. Történelem órán nem tértünk ki egy nőre, aki hatalmas befolyással bírt a császárra, uralkodására, a közügyekre.
Nagyon érdekes volt, hogy akkoriban, amikor például a nő, egy válás után még a gyerekét sem kaphatta meg, sőt a férj volt a felesége gyámja, Lívia ilyen magasságokba tört.
A történetet ugye nem igazán változtathatta meg a szerző, de amit kihozott belőle az nagyon jó volt. Lívia nővé érését végigkövethettük többek között a véleményének kifejezésmódján is: fiatalon mindenki előtt, nagy hangon mondta el a gondolatait, később nem túl finoman, de négyszemközt, aztán édesanyja tanácsára, a császárnak, már az együttlétük előtt, közben, után 🙂 , finoman utalva fejtette ki véleményét, végül pedig a császár szinte minden lépését megbeszélte Líviával.
Összefoglalván az elsőkönyves szerző írt egy regényt, aminek az alapjait a történelem adta. Az írónő ezekkel az alapokkal egy érdekes, romantikus, szórakoztató, ugyanakkor rengeteg tanulnivalót magában hordozó könyvet írt, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra.
Kiadó:AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalak száma:384
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2016
Phyllis T. Smith: Én, Livia
