„Szülei halála után Blythe McGuire-t magával rántja a gyász, alig tud a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen az utolsó évén igyekszik átvergődni.
Aztán egy véletlen találkozás mindent megváltoztat: tagadhatatlan vonzalom ébred benne a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek a múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez.
Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja a vízbe fúlástól.”
Nagyon imponáló nekem a könyv borítója, de nem értem mi köze a könyvhöz. Mindenestre tény, hogy részben a borító miatt, részben a szerző előző könyvei miatt vettem meg a regényt, plusz vágytam egy kis romantikus sztorira 🙂
Eleinte kedvemre való volt a történet, megmutatta, hogy lehet a gödörből kimászni, hogyha az ember elhatározza magát, hogy jönnek a jó dolgok, ötletek, emberek az életébe.
Blythe találkozása a Shepherd testvérekkel szinte sorsszerű volt, leginkább Chrissel. A két főszereplő hamar megtalálta a közös hangot, várható volt kettőjük között valaminek a kialakulása.
A szerelem, a barátság, a családi kapcsolatok megjelenítése a könyvben abszolút hihető, valósághű volt.
Az egyes jelenetek leírásai részletgazdagok, könnyen elképzelhetőek voltak. Ezt nem fejteném ki 🙂
Úgy gondolom, hogy túl sok szál futott egyszerre a könyvben, ezáltal voltak részek, amik zavarosak vagy feleslegesek voltak. Pl.Blythe és a testvére közötti kapcsolat. Blythe egy szimpatikus, normális karakter volt, akiből nem néztem ki, hogy ennyire kéne haragudnia a testvérére. Ráadásul szerintem ez a szál a történet szempontjából annyira nem volt lényeges.
Aztán volt egy pont a regényben, ahol simán le tudtam volna zárni, Chris és a testvérei történetét pedig egy másik részben leírni. Nyilván nem ez történt 🙂 a történet folytatódott, de már szinte csak Chrisen és a családján volt a fókusz.
Ez az egész „mindenki a családból sérült és próbálnak eltaszítani maguktól mindenkit, meg különböző dolgokat csinálnak, hogy felejtsenek” , ez egy kicsit sablonos volt nekem. Amúgy elmondható, hogy az összes testvér szimpatikus, jó fej, kedves, családcentrikus, segítőkész volt.
Egész különös módon zárta le a könyvet a szerző, mégpedig két fordulattal. Lehetett számítani a fordulatokra, de egészen feldobták a regény végét. Annyira, hogy majdnem felejthetővé vált számomra a fentebb említett sablonos rész.
Azt gondolom, megkaptam a romantikus történetemet, bár egy kicsit „rózsaszínebbet” szerettem volna 🙂 .
Kiadó:KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma:437
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2015
Jessica Park: Left Drowning - Lélegezz velem!
