Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma:539
Kiadás éve: 2016
„A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?
Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli.
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.”
Az eredeti olasz borító: nem értem, hogy jutott ilyen az eszükbe… A magyar ezzel szemben művészi, szép.
Hol is kezdjem…Amikor leraktam a könyvet, az jutott először eszembe, hogy mi volt ez?! (jó értelemben teljesen le voltam döbbenve) Egy könnyű, romantikus könyvre számítottam, mondjuk lesz egy kis szakítás, de az járt a fejemben, hogy a szerelem úgyis mindent legyőz… Ehelyett egészen mást kaptam.
A regény első része tele volt filozófikus gondolatokkal, párbeszédekkel a szerelemről, párkapcsolatról. Első benyomásra olyan szereplőkkel, hogy tényleg kezdtem sajnálni a főszereplőt, Francesca-t. 🙂 Ahogy leírta a szerző jellemüket, személyiségüket, viselkedésüket, teljesen meg tudtam érteni a főszereplő kilátástalan helyzetét, ennek ellenére Francesca sem volt egy könnyű eset: folyamatosan panaszkodott az élettársára, nagynénjére, Calamandrei-ra (az író) semmi nem volt jó neki, mindent negatívan látott, teljesen elkedvtelenítette az embert.
Aztán ahogy a főszereplő mert tenni egy lépést, amivel gyökeresen megváltoztatta az élete, az egész történet hangulata is átalakult, a letargiát felváltotta az izgalom. Fordulatok, titkok jelentek meg a sztoriban, olyan dolgok történtek mindenféle előjel nélkül, amire nem is gondoltam.
Ha az ember nincs megelégedve az életével és rászánja magát, hoz egy fontos döntést, megkockáztatja, hogy az élete már nem lesz ugyanaz, mint volt. Jobb esetben az élet egymás után hozza a pozitív dolgokat, rosszabb esetben vége az unalmas, egyhangú, langyos pocsolyának, amiben eddig létezett, de akárhogy is, hatalmas személyiségváltozáson megy keresztül.
Végső összegzésként pedig: még ha úgy is gondoljuk, hogy nehezen indul be az elején egy regény cselekménye, soha ne hagyjuk abba, lehet az lesz életünk egyik legjobb könyve!