Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 496 oldal
Megjelenés: 2016.
„Szenvedély nélkül lehet élni, de vajon érdemes?
Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.
A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több mint egy testőr.
Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem. A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.
Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus-erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.”
Még nem olvastam egyetlen könyvet sem az írónőtől, így gondoltam eljött az ideje. Az Álomgyár Kiadó segítségével pótoltam is ezt a hiányosságot. 🙂
Többé-kevésbé két részre tudtam osztani a regényt:
Az “első rész” egy igazi romantikus-erotikus történet volt, olyan szituációkkal, olyan macska-egér játékkal, melynek elég egyértelmű volt a kimenetele. Mégis szerintem pont ez kell a nők nagy részének: ilyen vagy hasonló szavakat szeretnének hallani a férfiaktól és ilyen pillanatoknak szeretnének élni.
Beismerem, hogy nekem viszont túl sok volt, számomra túl érzelgős volt a műnek ez a része. Az csak rontott a helyzeten, hogy a női főszereplő, Nina gyerekes megmozdulásaival, viselkedésével majdnem kikergetett a világból.
Az elbeszélésnek ebben a részében voltak ugyan fordulatok, de valahogy nem éreztem a súlyukat. Egy kivétel volt csupán, de az tényleg letaglózó volt és később is fontos szerepet játszott a sztori alakulásában.
Csaknem egyik oldalról a másikra megváltozott a mű hangulata.
Végre a főhősök kapcsolata is kicsit “életszerűbbé” vált.
Sokkal pörgősebb lett a regény, elképedve olvastam az új információkat. Aztán amikor már azt hittem, hogy nyugodtan végigolvashatom a könyvet, olyan titkok kerültek napvilágra, olyan események váltották egymást, hogy elképedve bújtam az utolsó lapokat, sorokat, mondatokat. És nem hittem el…
Összefoglalván: nekem a regény körülbelül a felétől tetszett igazán, az első felét túlságosan érzelgősnek éltem meg. Aki viszont szeretne egy kicsit ábrándozni, annak bátran ajánlom ezt a művet.
Anne L. Green: Viharos érzelmek - Ő a testemet, én a lelkét mentettem meg!
