Ivy Pocket egy átlagos szobalány, aki átlagon felülinek képzeli magát. Miután munkaadója inkább elszökik Dél-Amerikába, mint hogy tovább élvezze a társaságát, ifjú hősnőnk egyedül marad koszt és kvártély nélkül Párizsban…
Ekkor Ivy váratlanul testhezálló feladatot kap. Fejedelmi fizetség ellenében Angliába kell vinnie a titokzatos Óragyémántot, hogy a születésnapos (és roppant ellenszenves) Matilda Butterfield nyakába akassza.
A szobalány azonban hamarosan sötét rejtélyek és gyilkosságok hálójában, na, meg egy összeesküvés kellős közepén találja magát. Mindenki az Óragyémántra feni a fogát, hiszen a kő valójában átjáró egy másik világba…
„És ekkor történt. Ismét fellobbant bennem a vágy, mint a grófnő hálószobájában. Őrült vágy. Kétségbeesett kényszer. Egyetlen dolgot akartam: felvenni a nyakláncot. A nyakamba akasztani. Látni magam az Óragyémánttal a nyakamban. Igen, igen, megígértem a grófnőnek, hogy nem teszem. De mi baj lehet belőle? Felpróbálom, csak egy másodpercre. Vagy egy-két percre. Aztán leveszem. Soha senki nem tudja meg…”
Őszinte leszek: nagyon féltem Ivy Pocket-től. Fenntartásaim voltak, mégpedig, hogy biztos nagyon fiataloknak való lesz, nem fog lekötni, stb.
Az elején még Ivy-val is voltak gondjaim, a humor, amit képviselt, nagyon idegesített.
Aztán kezdtem hozzászokni ehhez az eszement lányhoz és a könyv hangulatához. Olyannyira, hogyha nem lettem volna beteg, pár óra alatt elolvastam volna, annyira magával ragadott a történet.
Ivynk egyszerűen hihetetlen karakter volt: folyamatosan pozitívumot sugárzott, hiába mondott neki akárki, akármit, ő egy percig nem kételkedett önmagában, a negatív dolgokat fel sem vette, szerintem azt sem tudta, mi az a negatívum. A regény végén már egyszerűen azon nevettem, hogy ilyen személyiség a világon nincs.
Maga a mű iszonyatosan kalandos volt, az egész könyv tele volt ármányokkal, titkokkal, és mindezt úgy oldotta meg az író, hogy egy percig nem féltem, nem rémüldöztem, mégis végig izgultam. Az utolsó lapig fenntartotta a figyelmemet, odaszegezett a kanapéhoz. És természetesen függő véggel zárult…
Összefoglalván: roppant kellemes csalódás volt számomra a könyv. Szerintem minden korosztály megtalálja benne, amit keres. Még azok is, akik már nem érzik magukban annyira a gyereket, egy könnyű, esti, szórakoztató kikapcsolódásra elmerülhetnek ebben az elbeszélésben.
Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!
