Üdítő nyári olvasmány, amiben vágyottan mélyek a baráti kapcsolatok. Kicsit néhol túl meseszerű, de van az a pillanat, amikor mégis jó ilyet olvasni. Engem éppen jókor talált meg Debbie Macomber virágos könyve.
Joan váratlanul megözvegyült, és ezt a sokkot 4 év alatt sem sikerült feldolgoznia. Átmeneti megküzdési stratégiákat sikerült ugyan felállítania, ezek azonban kezdenek kifulladni. Fiaival való kapcsolata rádöbbenti őt olyan súlyos következményekre, amiket a saját sebei nyalogatása közben észre sem vett. Eközben Maggie elveszítette az édesanyját, és vele együtt szinte az édesapját is, aki bánatában az alkoholhoz fordult. Minden felelősséget a lányára hárít, aki két helyen dolgozik, hogy el tudja tartani magukat, és közben igyekszik nem feladni azon vágyát sem, hogy ápolónő lehessen. A két nő sorsa egybefonódik, amikor Maggie szobát bérel Joan-nál, előbbi azért, hogy meneküljön a rossz körülményekből, utóbbi pedig azért, hogy elmúljon a magány és visszatérjen az életkedv.
Az egész könyvet nézve üdítő olvasmányról beszélünk, mégis egy igen komoly témát boncolgat, ez pedig a gyász megélése, amibe Joan életén keresztül nyerhetünk bepillantást. Az, hogyan dolgozza fel valaki egy szerettének az elvesztését, mik lehetnek azok a dolgok, amelyek segítséget, mankót adnak hozzá, hogyan kell újra nyitni a világra. Az időzítésnek oka van, az univerzum akkor küld jelet, amikor készen állunk annak befogadására.
Másik komolyan szereplő téma a könyvben az alkoholizmus, ami Maggie és az apja gyengeségén, küzdelmein keresztül kerül megvilágításra. Maggie áldott jó lelkével azonnal belopja magát az olvasók és a könyvben szereplő karakterek szívébe is. A gyorsan kialakult mély barátságok, és hogy mindenki ennyire segít mindenkinek, kicsit meseszerűvé teszik a történetet, sajnos a mai valóságban, főleg a bezártság óta nagyon nem efelé halad a társadalom.
Mindezen témák mellett bekúszik mindkét nő életébe a szerelmi szál is, ami könnyeddé teszi a két meghatározó pszichológiai elemet. Egy jó nyári olvasmány, ami egyszerre komoly és közben mégis könnyen emészthető.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 344 oldal
Fordította: Fekete Katalin
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Olykor teret kell engedni a változásnak, hogy új virágok fakadjanak.
A váratlanul megözvegyült Joan remeteként él, és csak nagy ritkán hagyja el a házát. Ám egy újabb egyedül töltött születésnap után összeszedi a bátorságát, hogy megtegyen néhány régóta várt lépést: felbérel valakit, hogy megszelídítse elburjánzott kertjét, csatlakozik egy gyászfeldolgozó csoporthoz, és még egy albérlőt is befogad.
A város másik végén Maggie Herbert napközben baristaként dolgozik, míg délutánonként ápolónak tanul. A lány alkoholista apjával él együtt, és mivel szabadulni szeretne otthonról, nagy szerencséjére kiadó szobát talál Joannál, akiben hamar barátra lel. Maggie bimbózó vonzalma az egyik kedvenc vásárlója iránt azonban megbolygatja az életében kibontakozó harmóniát. És eközben vajon mit kezd Joan a sármos és titokzatos kertépítővel, aki, úgy tűnik, saját múltbeli veszteségével is küzd?
