Sarah J. Maas-tól még nem olvastam semmit, ráadásul őszinte leszek: eddig annyira nem kedveltem a romantikus fantasy (romantasy) műfaját. Valahogy kissé távol álltak tőlem ezek a könyvek, bár a fantasyt nagyon szeretem. Egy nagyon kedves barátnőm (akinek nagyon adok a könyvajánlásaira) viszont már évek óta folyamatosan rágta a fülemet a Tüskék és rózsák udvara miatt. Magam se tudom, miért csak idén, évekkel később jutottam el oda, hogy elolvassam. De most úgy érzem, beigazolódott az a régi gondolatom, miszerint a könyvek nem véletlenül találnak meg minket pontosan egy bizonyos élethelyzetben és időpillanatban. Ez a kötet és ez a regénysorozat ugyanis teljesen megváltoztatta a véleményemet mind a romantikus, mind a spicy fantasy regényekről, valamint azt érzem, rajtam is alakított. Amennyire tetszett, annyira nehéz volt írnom róla, talán ez is mutatja, mekkora hatással volt rám. De kezdjük az elején!
Régi mese, izgalmas új köntösben
A cselekmény egy klasszikus, régi mese alaphelyzetére épít, amit az írónő egy egészen különleges, sötét és varázslatos univerzummal fűszerez meg. A regény egyik legnagyobb erőssége a mesteri világépítés, amely azonnal beszippantja az olvasót. A történet egy feszült, kettéosztott világba kalauzol el minket, ahol évezredekkel ezelőtt a halhatatlan tündérek rabszolgaként tartották az embereket, majd azok lázadása és véres háborúk után egy hatalmas falat húztak fel a két birodalom közé. A halandók világa és a tündérek földje így teljesen elszigetelődött egymástól, az emberekben azonban generációk óta él a rettegés a fal túloldalán élő, vérszomjas szörnyetegektől, akik annyi szenvedést okoztak nekik.
A történet főhősnője, a 19 éves Feyre, a halandók világának nyomorában és kilátástalanságban él. Egy régi, édesanyjának tett ígéret miatt egyedül tartja el a családját. Bár a tehetetlen édesapja és a két nővére egyáltalán nem értékelik az emberfeletti erőfeszítéseit, a fagyos téli napokon egyedül Feyre vadásztudománya menti meg őket az éhenhalástól. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az egyik ilyen magányos vadászata során elejt egy gigantikus farkast, amelyről utólag kiderül, hogy egy átváltozott tündér volt. A gyilkosságért cserébe hamarosan egy félelmetes szörnyeteg érkezik a halandó család otthonába, hogy a tündértörvények értelmében Feyre életét követelje a kioltott életért cserébe. Végül a lény alkut ajánl, a lány pedig kénytelen feladni a szabadságát: hogy megmentse a családját, önként átlépi a rettegett falat, és követi a fenevadat a tündérek birodalmába.
Karakterfejlődések és rajongóvá válásom története
A szerző E/1-es elbeszélői módban írta meg a regényt, amely remek döntés volt, mivel emiatt nagyon közel kerülünk Feyre belső vívódásaihoz. Februárban olvastam el ezt a könyvet, és bár a világ meg a cselekmény azonnal megtetszett (napok alatt végeztem is vele), akkor még a főhősnő személyiségével nem tudtam azonosulni. Irritált, hogy Feyre miért nem áll ki jobban magáért a családjával szemben, akik szó nélkül hagyták, hogy az életét kockáztassa értük, miközben ők semmit nem tettek a túlélésért. Akkor még úgy éreztem, hogy túl sok mindent megengedett nekik, és emiatt picit beragadt az áldozatszerepbe a szememben. Ez a viselkedése a későbbi, tündérbirodalmi kalandjai során is kissé zavart még. Mégis, már akkor olyan nagy hatással volt rám a könyv, hogy életemben először, nem is tudtam belőle kritikát írni, csak megvettem a következő kötetet és olvastam tovább. Ennek oka, hogy egyrészről felcsigázta az érdeklődésem az izgalmas történet, másrészről külföldi booktokkerek megosztották, hogy sokan éreztek hasonlóan Feyre-val kapcsolatban az elején, de mindenképpen olvassuk el a következő regényt, mert az fog igazán beszippantani minket az ACOTAR-világába. A Tüskék és rózsák udvara ugyanis egy hatalmas könyvsorozat első része, amit a rajongók és a kiadó is csak ACOTAR (A Court of Thorns and Roses-ből képezve) néven emleget. Velem is pontosan ez történt, elolvastam a második regényt és hatalmas rajongó lettem.
Mi szerintem az ACOTAR varázsa?
Jelenleg már az utolsó megjelent könyvnél tartok, és bátran kijelenthetem: aki hozzám hasonlóan érez esetleg Feyre iránt az első rész után, az semmiképpen se hagyja abba a sorozatot! A történet nálam a második könyvvel robbant be igazán, és azóta imádom az egész szériát. Sarah J. Maas hihetetlenül profi és átgondolt cselekményt épített fel. A későbbi kötetekben olyan összefüggésekre jövünk rá, amelyek apró utalásként már itt, az első könyvben is el voltak rejtve. Sok minden, ami most még érthetetlennek tűnhet és zavarhat minket, az a sorozat további részeiben tökéletesen összeáll. Emellett az írónő egy számomra igazán lehengerlő karakterfejlődést mutat be a főhősnőn keresztül, és nagyon komoly lelki, valamint társadalmi témákat ágyaz be a fantasy köntösbe. Most, amikor a kritika megírásához újraolvastam az első könyvet, már teljesen másképp láttam Feyre viselkedését, talán azért, mert az ACOTAR olvasása közben nemcsak az ő személyisége formálódott, hanem az enyém is.
Összességében egy izgalmas, pörgős és írói szempontból vitathatatlanul színvonalas alkotásról van szó, amely nálam teljes függőséget okozott. Az írónő stílusa lehengerlő, a leírásai hangulatosak, továbbá az izgalmas történet mellett sok-sok humort, spicy jelenetet és romantikát is kapunk. Ez utóbbi kettőnek nem én voltam eddig az elsődleges célcsoportja, de az ACOTAR-ban ez is nagyon tetszett. Hatalmas elismerésem a fordítónak is. Mindezek mellett szerintem a regénysorozat egy olyan párkapcsolati, fontos témára is rávilágít, ami miatt én minden nőnek nagyon ajánlanom. Már értem, miért váltott ki ekkora tömeghisztériát ez a könyvsorozat a fantasy-rajongók között. Igazság szerint bátran ajánlom 18 év felett mindenkinek, annak is, aki hozzám hasonlóan eddig nem a romantasy műfaj kedvelője volt.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 512
Fordította: Hetesy Szilvia
A KIROBBANÓAN SIKERES, SZEXI, AKCIÓDÚS ROMANTASYSOROZAT NYITÓKÖTETE SARAH J. MAASTÓL! IKONIKUS #1 BESTSELLER.
Amikor a tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, egy félelmetes lény bukkan fel, hogy elégtételt követeljen tőle.
Magával hurcolja a lányt egy baljós és mágikus vidékre, amit ő csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem is szörnyeteg, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Legalábbis nem mindig szörnyeteg.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden hazugságot és figyelmeztetést, amit korábban a tündérek gyönyörű, veszedelmes világáról hallott. Ám a birodalom felett egy ősi, gonosz árnyék egyre nő,
és a lánynak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Csábító, lélegzetelállító történet, mely felejthetetlen olvasmánnyá ötvözi a romantikát, a kalandokat és a tündérkrónikákat.
ADD ÁT MAGAD AZ IZGALMAKNAK ÉS A PERZSELŐ ROMANTIKÁNAK!
