ANDRZEJ SAPKOWSKI: Fecsketorony (Vaják 6.)

Bárcsak azt tudnám írni, hogy ez a könyv is nagyon tetszett. Bárcsak ódákat tudnék róla zengeni, mint az első két kötetről. De sajnos nem tudok. A harmadik regény óta számomra a Vaják átment egy egyre nagyobb terjedelmű filozófiai értekezésbe, amiben ha történik is akció, nem igazán hat meg. Pedig nagy tisztelője vagyok az írónak.

A Fecsketoronyban számomra az a legrosszabb, hogy nagyjából semmi új, izgalmas fejlemény nem derül ki belőle. Ráadásul mindez több, mint 500 oldalon keresztül történik. Megint az az érzésem, mint a többi sok kötetes regényfolyamoknál általában, hogy az író elhúzza a könyveket azért, hogy még tovább tartson a sikerszéria.

Lehet, hogy a Vaják-rajongók most megutálnak, de nekem nagyon nem tetszett a Fecsketorony. Az író megint rengeteg, szerintem feleslegesen sok szereplőt mozgat, olyanokat, akiket nem ismertünk eddig és nem is akarunk megismerni. Nekem Geralt az abszolút kedvencem, ezért szippantott be annyira az első könyv, mert ott végig az ő szemszögéből láttuk a történteket.

A Fecsketoronyban ismét feltűnik Ciri, akit egy remete ment meg a haláltól és a kunyhójába visz. A lány – bár életre szóló csúnya sebhelyet szerez – életben marad és elmeséli az öregnek az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Én örülök, hogy kikerült a Patkányok közül, azt a részt nagyon nem kedveltem.

Geralt továbbra is Cirit keresi rendületlenül, közben több összetűzésbe is keveredik. Számomra a legizgalmasabb rész, amikor egy csata után egy barlangban húzzák meg magukat, és a vaják találkozik egy különleges tündével. Feltűnik végre Yennefer is, akit eddig nagyon hiányoltam, bár vele számottevő újdonságok szerintem nem történik.

Ahogy néztem, még két könyv van hátra a történet befejezéséig. Nagyon remélem, hogy a következő vaják kötetben végre már történik is valami a főhőseinkkel és kevesebb lesz a filozófiai értekezés. Kár érte, mert Sapkowski remek író. Várom a folytatást!

 


Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 522
Fordította: Hermann Péter

Mit ér az élet a Sors rendelte védelmező és tanító nélkül? Mit ér anélkül, aki mellett biztonságban érzi magát az ember… még saját magától is? És mit ér az élet társak nélkül? Mit kell tenni, ha hidegvérrel megölték mindüket? Hová kell menni, kihez kell fordulni?

Miközben Ciri, az elveszett Meglepetés Gyermek majdnem halálos sérüléseiből épül fel egy elhagyatott mocsárban élő vénember segítségével, ilyen kérdésekre kell választ találnia. Úgy hiszi, Geralt és Yennefer is halott, és egyedül kell megállnia a lábán.
Közben Geralt és Yennefer is a lányt keresi a maga módján, de hogy a Sors tartogat-e még nekik közös utat, azt csak a holnap tudhatja.
Andrzej Sapkowski magyarul megjelent hatodik kötete folytatja a megkezdett történetet a szokásos sötét ábrázolással, humorral, néhol tükröt tartva a mi világunknak – és ezúttal sem marad el sem az izgalmas akció, sem a lélekre ható dráma.

Címkék: , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 5 =

0 shares

Archívum

Címkék