Amikor megláttam először a könyvet, leginkább az volt hívogató számomra, hogy a Booker-díj döntőse volt 2019-ben, valamint a regény címében a „sorozatgyilkos” szó szerepelt. Úgy gondoltam ez a két dolog csak egy nagyon jó regényt takarhat.
SPOILER!
Végül egészen más volt a történet, mint ahogy elképzeltem. Valamivel véresebb elbeszélés járt a fejemben, melyben ténylegesen betekintést nyerhetünk egy gyilkos ámokfutásába. Ehelyett a főszereplőnk, Korede, szemszögéből láthatunk viszonylag keveset a húga, Ayoola ténykedéséből, de alapvetően az idősebb testvér gondolataival ismerkedhetünk meg. Míg Korede mindig rohan, ha Ayoola valamit elkövet, és próbál utána minden bűnjelet eltüntetni, addig a fiatalabb lányt nem csak tetteinek következményei nem érdeklik, de lelkiismeretfurdalása sincs. Korede-nél végül egy váratlanul kialakult szituáció hatására telik be a pohár, és el kell döntenie, hogy a hugicája mellett áll továbbra is, vagy az igazságot választja.
A történet Lagosban játszódik. Ez többek között a szereplők személyiségén, viselkedésén, valamint a családjukkal való viszonyukon is nagyon látszódott. Érdekesek voltak azok a részletek, amikből kitűnt, hogy Nigéria legnagyobb városa valójában mennyire veszélyes, hogy még a rendőrökben sem lehet megbízni, a nők (legfőképp a tanultak) helyzete pedig megbotránkoztató. Mindezen tényekhez a jelenleg is Nigériában élő szerző nagyon finom nyúlt, leginkább félmondatokból, és a szereplők reakcióiból tűnt fel igazán az olvasónak.
A regény gyorsan, könnyen olvasható, ennek legfőbb oka az írónő lényegretörő fogalmazása, melyet még inkább kiemelt a mű lapjain az átlagosnál nagyobb margók megléte.
A „vérbeli sötét komédiát” , amivel a könyvet jellemezték a borítón, viszonylag kevés helyen éreztem, azok a részletek viszont viccesek voltak, és abszolút bizarrak. Alapvetően ugyan nem nevetgéltem olvasás közben, egyszerűen csak próbáltam rájönni merre fog vezetni az események láncolata. Végül egy olyan történetet kaptam, melyben a cselekménynél sokkal jobban tetszett, hogy egy rövid bepillantást nyerhettem egy számomra kevésbé ismert ország lakóinak mindennapi életébe.
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 232 oldal
Fordította: Szieberth Ádám
A vér nem válik vízzé, és nehezebben jön ki a szőnyegből
A MAN BOOKER-DÍJ 2019 döntős regénye vérbeli sötét komédia Afrikából arról, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen sűrűbb annál – és nehezebben jön ki a szőnyegből…
Amikor egy este a húga, Ayoola kétségbeesett telefonja szakítja félbe a vacsoráját, Korede már tudja, mit várnak tőle: fehérítőszert, gumikesztyűt, kötélidegzetet és erős gyomrot. Ayoola ugyanis immár a harmadik pasiját intézte el „önvédelemből”, így Korede immár harmadszor takaríthat az ő halálosztó kishúga után. Alighanem a rendőrséghez kéne fordulnia, hiszen ezt diktálja a nigériai férfinép jól felfogott érdeke, de hát ő szereti a húgát, és, ahogy mondani szokás, első a család. Legalábbis addig, amíg Ayoola össze nem jön az orvossal, akivel Korede nővér együtt dolgozik a kórházban. Hiszen Korede már régóta szerelmes a doktorba, és nem szeretné úgy viszontlátni, hogy kés áll ki a hátából. De ha az egyiket meg akarja menteni, a másikat fel kell áldoznia…
