JOANNE HARRIS: Csokoládé

Joanne Harris: Csokoládéja évek óta ott ácsorgott a könyvespolcomon arra az időre várva, amikor egyszer elolvasom. A film megnézése után egyből megvásároltam, de amikor a kezembe vettem, nem fogott meg.

Majdnem tíz év telt el azóta és érdekes, hogy az új Joanne Harris regény, Az epertolvaj megjelenése juttatott arra az elhatározásra, hogy nekilátok a könyvnek. Vegyes érzéseim vannak.

Egyrészről már értem, miért váratott magára a Csokoládé elolvasása. Míg a belőle készült film, egy egyértelműen jóleső, kedves, vasárnap délutáni mozi, amiben minden meseszerű happy end-el zárul jó hollywood-i módra, addig maga a könyv egész más húrokat pendít meg. Másrészről azt gondolom, hogy éppen ezért a Csokoládé olyan olvasmány, amire kicsit talán meg kell érnie az embernek.

A történetet szerintem a film miatt mindenki ismeri, de azért röviden összefoglalom. Adott egy álmos kis francia falucska, Lansquenet-sous-Tannes, ahol minden igazán rendezett és mindenki teljesen normális. Van templom, benne elszánt plébánossal, aki éberen őrködik a hívek lelki üdve felett, vannak takaros családok, aranyos, eleven gyerekek, pékség, kávézó, hentesüzlet.

Ide érkezik meg februárban, karnevál idején Vianne és kislánya, Anouk. Kiveszik a régi pékség elhanyagolt üzlethelyiségét és szorgos munkával felújítják, hogy aztán megnyissák a kis csokiboltjukat. És ez kavarja fel az álmos kis falu mindennapjait, leginkább azért, mert a helyi pap ádáz ellenséget vél felfedezni Vianne-ban, aki nem jár templomba, színes ruhákat hord és pogány rítusokat követ. Azért a képlet nem ennyire egyszerű, sokkal árnyaltabb, mint a filmben. Vianne a könyvben nem csupa magabiztosság és öntudat, aki a maga varázslatokkal teli világában bízva játszi könnyedséggel viseli az élet megpróbáltatásait. Ő maga is bizonytalan, nem tud mindenre választ adni, tele van kétségekkel és cipeli múltjának súlyos terheit.

Elég nehéz volt számomra olvasni a könyvet, pontosan azért, mert tele van hosszadalmas leírásokkal, a két főszereplő, Vianne és a plébános lelki vívódásainak részletes ismertetésével. Sokkal több mindent bíz a képzeletünkre, mint a film és persze itt is hangsúlyos szerepet kap a csokoládé, a finom ételek és a bájos francia milliő bemutatása, de a hangulata sokkal keserédesebb, nagyobb szerep jut a lelki folyamatok ábrázolásának.

Talán nagyobb élményt adott volna a könyv, ha előtte nem látom a filmet. Ugyan nem lett a kedvencem, de közben mégis a hatása alá kerültem, érdekes kettősség van bennem. Kicsit talán azért is vagyok csalódott, mert elmaradt a filmből megszokott szerelmes happy end, plusz Roux-nak vörös a haja, ami éles ellentétben áll a Johnny Depp által megformált karaktertől.

Mindenesetre nagyon várom, hogy újabb könyveket olvassak az írónőtől, aki igen különleges stílusban ír, talán pont azért is, mert az ember a hatása alá kerül és meg sem tudja fogalmazni, hogy miért. Én még az Ulpius-os kiadást olvastam, ami már nem kapható, de a Libri 2017-ben új köntösben adta ki a regényt, szerintem a tartalmához jobban passzoló borítóképpel.

Ti hogy voltatok a Csokoládéval, bennetek is ilyen vegyes érzéseket keltett?


Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Oldalak száma: 336
Fordította: Szántó Judit

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Címkék: , , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × 2 =

0 shares

Archívum

Címkék