Mi késztet arra egy 16 éves, rendezett családi háttérrel rendelkező lányt, hogy összepakoljon és elmenjen otthonról? Elég annyi, hogy szigorúan van fogva? Vagy hogy magas elvárásokat támasztanak elé a szülei?
Ezt a témát boncolgatja a Hová lettek az eltűntek? című könyv. Kate lánya, Sophie, 2 éve tűnt el, időközben betöltötte a 18.életévét is, de Kate még mindig bizakodik, hogy hazajön vagy hallat magáról. Többek között ezért is önkénteskedik egy telefonos segélyszolgálatnál.
Aztán egy nap megtörténik a „lehetetlen” és Sophie betelefonál a szolgálathoz. A hívását pont az édesanyja fogadja, aki egyedül van abban a pár percben. Az évek óta tartó gyötrődés, az önhibáztatás közepette Kate-ben felvillan a remény egy szikrája, ugyanakkor úgy érzi, hogy Sophie bajban van. Kate magánnyomozásba kezd, miközben egyre furcsább dolgok történnek vele, így lassan már nem csak a rendőrség, de a családja is úgy gondolja, hogy komoly segítségre van szüksége.
A regény eme részének olvasása nagyon nehezen ment számomra, egyszerűen nem tudtam azonosulni Kate gondolataival, és a személyisége sem volt szimpatikus. Az az igazság, hogy én is kezdtem elhinni, hogy lassan beleőrül a lánya eltűnésében.
Aztán egyszer csak átalakul az elbeszélés szerkezete és két szemszögön keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Ezzel egy időben megváltozik a történet egész hangulata, és egy fordulatos thriller bontakozik ki a szemünk előtt – legalábbis egy ideig. Ugyanis a sztori végjátéka hiába eseménydús, valami mégis hiányzik belőle, miközben egyre kiszámíthatóbbá válik.
Nem nagyon tetszett az írónő stílusa, főleg az elbeszélés elején, nem jöttek át azok az érzések, melyeket a főszereplő megélt, csupa olyan érzelemről olvashattam, ami egy ilyen élethelyzetben a „nagykönyvben” meg van írva.
A könyv elején rengeteg kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban. Leginkább a miért?-ek érdekeltek, ill.az út, ami egy serdülő elszökéséhez vezet. Csalódott voltam amiért a szerző elég sablonosan foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Úgy érzem ebből a témából sokkal több mindent ki lehetett volna hozni.
„Azt mondják, elszökni könnyű, hazamenni igazán nehéz.”
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 368 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
„Fordulatos és izgalmakkal teli thriller.” – Cara Hunter bestsellerszerző
A nevem Kate.
Önkéntes vagyok egy helyi segélyszolgálatnál. A fiatalok, akik elszöktek otthonról, engem hívnak, hogy üzenetet küldjenek a szeretteiknek. Nincs faggatózás, nincsenek kérdések.
Nincs túl sok hívás, és az a néhány is általában rövid és tétova, vagy csak telefonbetyárkodás.
De ma reggel egy Sophie nevű lány telefonált.
Az a dolgom, hogy felvegyem a kapcsolatot a szüleivel, és tudassam velük, hogy a lányuk biztonságban van.
A gond viszont, hogy Sophie nincs biztonságban.
És Sophie az én lányom.
Emma Rowley thrillerében átélhetjük egy édesanya leghátborzongatóbb csatáját, amit a gyermeke védelmében kell megvívnia.
Kiemelt kép forrása: alomgyar.hu
