EMMA ROWLEY: Hová ​lettek az eltűntek?

Mi késztet arra egy 16 éves, rendezett családi háttérrel rendelkező lányt, hogy  összepakoljon és elmenjen otthonról? Elég annyi, hogy szigorúan van fogva? Vagy hogy magas elvárásokat támasztanak elé a szülei?

Ezt a témát boncolgatja a Hová lettek az eltűntek? című könyv. Kate lánya, Sophie, 2 éve tűnt el, időközben betöltötte a 18.életévét is, de Kate még mindig bizakodik, hogy hazajön vagy hallat magáról. Többek között ezért is önkénteskedik egy telefonos segélyszolgálatnál.
Aztán egy nap megtörténik a “lehetetlen” és Sophie betelefonál a szolgálathoz. A hívását pont az édesanyja fogadja, aki egyedül van abban a pár percben. Az évek óta tartó gyötrődés, az önhibáztatás közepette Kate-ben felvillan a remény egy szikrája, ugyanakkor úgy érzi, hogy Sophie bajban van. Kate magánnyomozásba kezd, miközben egyre furcsább dolgok történnek vele, így lassan már nem csak a rendőrség, de a családja is úgy gondolja, hogy komoly segítségre van szüksége.
A regény eme részének olvasása nagyon nehezen ment számomra, egyszerűen nem tudtam azonosulni Kate gondolataival, és a személyisége sem volt szimpatikus. Az az igazság, hogy én is kezdtem elhinni, hogy lassan beleőrül a lánya eltűnésében.
Aztán egyszer csak átalakul az elbeszélés szerkezete és két szemszögön keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Ezzel egy időben megváltozik a történet egész hangulata, és egy fordulatos thriller bontakozik ki a szemünk előtt – legalábbis egy ideig. Ugyanis a sztori végjátéka hiába eseménydús, valami mégis hiányzik belőle, miközben egyre kiszámíthatóbbá válik.

Nem nagyon tetszett az írónő stílusa, főleg az elbeszélés elején, nem jöttek át azok az érzések, melyeket a főszereplő megélt, csupa olyan érzelemről olvashattam, ami egy ilyen élethelyzetben a “nagykönyvben” meg van írva.

A könyv elején rengeteg kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban. Leginkább a miért?-ek érdekeltek, ill.az út, ami egy serdülő elszökéséhez vezet. Csalódott voltam amiért a szerző elég sablonosan foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Úgy érzem ebből a témából sokkal több mindent ki lehetett volna hozni.

“Azt mondják, elszökni könnyű, hazamenni igazán nehéz.”


Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 368 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella

„Fordulatos és izgalmakkal teli thriller.” – Cara Hunter bestsellerszerző

A nevem Kate.
Önkéntes vagyok egy helyi segélyszolgálatnál. A fiatalok, akik elszöktek otthonról, engem hívnak, hogy üzenetet küldjenek a szeretteiknek. Nincs faggatózás, nincsenek kérdések.
Nincs túl sok hívás, és az a néhány is általában rövid és tétova, vagy csak telefonbetyárkodás.
De ma reggel egy Sophie nevű lány telefonált.
Az a dolgom, hogy felvegyem a kapcsolatot a szüleivel, és tudassam velük, hogy a lányuk biztonságban van.
A gond viszont, hogy Sophie nincs biztonságban.
És Sophie az én lányom.
Emma Rowley thrillerében átélhetjük egy édesanya leghátborzongatóbb csatáját, amit a gyermeke védelmében kell megvívnia.

Kiemelt kép forrása: alomgyar.hu

Címkék: , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × három =

20 shares