SZASZKÓ GABRIELLA: Beszélj ​hozzám (Pennington-testvérek 2.)

Mielőtt belekezdtem a könyvbe, azt hittem, hogy Szaszkó Gabriella első két regénye, a Maradj velem és a Beszélj hozzám, egy történet leírása két szemszögből, de tévedtem.

Míg a Maradj velem főleg Chris és David gyermekkorát, bántalmazását írta le, kevésbé érintve azt a különös háromszöget, amit a két fiútestvér és Chris barátnője, Amy alkotott, addig a Beszélj hozzám Amy memoárja a két fiú életéről, Chrissel való kapcsolatáról. A lány visszaemlékezésében Chris és David lelki és testi terrorját követhetjük külső szemlélőként, ill.azt, hogy miként hatott ez a szörnyű gyerekkor kapcsolataikra, hogyan épültek bele személyiségükbe egy beteg ember által közvetített “értékek”, és miként próbált a két fiú egyáltalán túlélni. Tulajdonképpen Amy fiatalságának nagy részét ennek a két férfinak a megmentésére szentelte, próbálta elérni, hogy Chrissel egy “normális” párkapcsolatot alakítson ki, miközben David felé az érzései egyre inkább túlmutattak a “párom testvére” viszonyon.

A lány az első műhöz képest sokkal szimpatikusabb volt számomra, ugyan voltak nagyon fura gondolatai, és kicsit bizarr is volt ez a hármas, amit a két fiúval alkotott, de véleményem szerint ezt a kamaszkor óta fennálló közeli ismertség és a nem mindennapi körülmények alakították így.

Nem nagyon akartam összehasonlítani a két regényt, de egyszerűen muszáj volt. Mindkettő iszonyatosan elkeserítő elbeszélés volt, mégis egészen más hangulat jellemezte őket. Engem a Beszélj hozzám sokkal inkább megérintett: nemcsak Amy keserves harcát éreztem át olvasás közben, hanem Chris szenvedését, küzdelmét is a megfelelésre, a keserves törekvését, hogy átlagemberré váljon. A befejezés pedig csak még inkább megerősített abban, hogy ez egy 5 csillagos történet volt.

“Lassan peregtek a homokórán a felesleges órák. Az életnek nem lehet minden percét értelemmel töltve leélni. De közben nagy a nyomás, születésünktől kezdve elvárások között élünk, és hagyjuk, hogy az élet kifusson az ujjaink közül.”


Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 418 oldal

Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.

Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?

 

Címke: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

8 + tizenegy =

18 shares