„A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.
A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.
A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.”
A lány a vonaton című könyvben nagyon megkedveltem az írónő stílusát, így alig vártam, hogy megjelenjen a következő regénye. Most pedig végre eljutottam a mű elolvasásáig is.
A történet egy nő, Nel Abbott öngyilkosságával kezdődik, aki belevetette magát a várost átszelő folyóba. Mint később kiderül ez a vízfolyás már több nő életét követelte az évszázadok alatt. Nel pedig éppen ezeknek az asszonyoknak, lányoknak a tragédiájából írt egy feltáró könyvet, melynek a kisváros lakói abszolút nem örültek. Dühüket, helytelenítésüket csak fokozta, hogy pár hónappal korábban egy fiatal lány is a hullámok közt lelte halálát.
„Komolyan: hogyan várható bárkitől is, hogy számon tartsa az összes itteni hullát? Olyan ez, mint a Kisvárosi gyilkosságok, csak éppen itt nem cementbe esnek emberek, nem egymás fejét szakítják be, hanem balesetben halnak meg, öngyilkosságot követnek el, vagy groteszk nőgyűlölők áldozatává lesznek.”
A nyomozás előrehaladtával egyre több főszereplő kerül a történetbe, majd ezeknek a szereplőknek a nézőpontján keresztül is folyamatosan láthatjuk mind a jelent, mind a múltat. Közben pedig valahogy azzal szembesülünk, hogy szinte mindenki a “föld alá” kívánta Nelt, valamint mindenkinek volt egy titka, ami előrébb vitte volna a nyomozást, de ezekről a titkokról mindenki hallgatott.
Aztán az asszony tragédiájának felderítése észrevétlenül összefonódik a fiatal lány drámájával, és így próbálnak a detektívek fényt deríteni minden talányra, minden elhallgatott részletre. Amikor pedig már azt hisszük, hogy mindent tudunk és megértettünk, a szerző egy abszurd befejezést tár elénk.
A víz mélyén című mű is egy nagyszerű könyv lett. Szerencsére nem esett bele az író abba a hibába, hogy hasonlít A lány a vonaton című nagysikerű regényéhez. Ezért véleményem szerint nekünk, olvasóknak sem szabad összehasonlítani a kettőt, és az alapján megítélni ezt az elbeszélést.
