Kiadó: Ábránd Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 280 oldal
„Vajon a lélek tényleg láthatatlan?
Az alapszabályok: a léleknek nincs alakja, nem tud beszélni.
Akkor mégis ki az a lány, akinek a lelke minduntalan felbukkan Peter mellett és kapcsolatba lép vele?
500 évvel ezelőtt a Brit Birodalom vezetői úgy gondolták, nem elegendő a halálbüntetés a gyilkosoknak. Három, különleges adottságú férfi képes volt a haláluk után is a földön tartani a bűnös lelkeket. Örök magányra kárhoztatták őket, mivel sem egymással, sem az emberekkel nem tudtak kommunikálni.
A 17 éves Peter különleges képessége segítségével szembemegy az ítéletekkel és meg tudja szabadítani ezeket a lelkeket a béklyóiktól. Kezdetben nagyon élvezi a küldetését, de egy idő után egyre erősebbé és félelmetesebbé válnak a bűnös lelkek.
Ki lehet az a titokzatos lány, akinek a lelke Peter mellé szegődik, és akivel alkut kötnek? Vajon ki az a XIX. századi sorozatgyilkos, akinek a szellemével szembe találja magát Peter? Hogyan képesek ezek a megbéklyózott lelkek élő embereket irányítani?
Ezekre a kérdésekre ad választ V.E Gabriel könyve, a Lélekbéklyó. Ha borzongató izgalomra vágysz, ebben a kötetben nem fogsz csalódni.”
Mindig nagy megtiszteltetés, amikor egy szerző megkeres, hogy véleményezzem a művét. Ez esetben V.E.Gabriel írónő, Lélekbéklyó című könyvét olvashattam el ily módon.
A történetben megismerkedhetünk Peterrel, akinek van egy különleges képessége, miszerint: ehhez a világhoz bilincselt lelkek béklyóját fel tudja oldani, ezáltal megnyugvást hozva nekik.
Ugyanis 500 évvel ezelőtt, a Brit Birodalom legfelső társadalmi osztálya úgy gondolta, hogy a gyilkosoknak nem elég a halál, hanem annál egy sokkal kegyetlenebb szankciót kell bevezetniük, ez volt a lélekbéklyó. Három férfi tudta csak végrehajtani ezt a különleges eljárást, mely nem csak a testnek, hanem a szellemnek is büntetés volt.
Peter először nagyon élvezte adottságát, úgy gondolta ezáltal meggyógyítja a lelkeket. Aztán egyre több és több kérdés merült fel benne. Erre egyrészt rátesz egy lapáttal, hogy megjelenik mellette egy lélek, egy lány. A lányt rajta kívül elvileg senki nem látja, viszont ők ketten tudnak egymással kommunikálni, és egy ki nem mondott megállapodás alakul ki köztük. Másrészt a “lelkek világában” egyre furcsább dolgok történnek, a szellemek egyre erősödnek. De hiába minden, a fiú kérdései süket fülekre találnak.
Ezért Peter kiváncsiságból, dacból, olykor belemegy ostobaságokba, amikből gyakran úgy kell kimenteni. Ezek a kalandok általában némi információmorzsával érnek véget a srác számára, amik csak újabb kérdéseket vetnek fel, mind Peternek, mind az olvasónak. Ebben a bizonytalanságban aztán hirtelen rengeteg minden történik, amik teljes káoszt hoznak. Épp felocsúdnék, amikor káoszra még rátesz egy fordulatot is az írónő. És vége…
Szinte pont így.
Úgy gondolom nagyon összecsapott volt az utolsó pár oldal, ráadásul csak úgy vége lett a regénynek. Maga a történet is teljesen megosztott: élvezet volt olvasni, amikor a szerző fantáziája szárnyalt, azok a jelenetek teljesen beszippantottak és magukkal ragadtak. Viszont egyes részeket kicsit erőltetettnek, sablonosnak éreztem, szerencsére ebből volt a kevesebb. Úgy gondolom, hogy egy egyedi téma, egy nagyon jó alapötlet kezdett kibontakozni a szemeim előtt, aminek nem lehet így vége, mindenképp magyarázatért, folytatásért kiált.
