Kiadó: Gabo / Talentum
Oldalszám: 392 oldal
Megjelenés: 2016.
„A londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a vakmerő férjvadászat terve.
Egy bálon történt…
Ahol a gyönyörű, ám merész Lillian Bowman megtanulta, hogy független, amerikai modora nem igazán szerencsés. És London legkapósabb arisztokratája, a kiállhatatlan, sznob és lehetetlen Marcus Westcliff ítélte el leginkább.
A kertben történt…
Amikor Marcus döbbenetes – és veszélyes – módon hirtelen átölelte, Lilliant váratlanul elöntötte a szenvedély a férfi iránt, akit még csak nem is kedvelt. Mozdulatlanná dermedve álltak… a világ megszűnt létezni körülöttük… szerencsére senki sem kapta rajta őket.
Ősszel történt…
Marcus mindig is ura volt érzelmeinek, ő volt a stabilitás mintaképe. De Lillian minden érintése felért egy kínvallatással, minden csókja újabbakra csábított. És mégis… hogyan is gondolhatott volna egyáltalán arra, hogy egy ennyire nyilvánvalóan alkalmatlan nőszemélyt vegyen maga mellé… feleségnek?”
Na, igen…kicsit olyan nekem most ez a széria, amiről nem vagyok képes leállni…Viszont nem tudok egyik könyvnek sem tízest adni (eddig), mert a műfajban van egy kedvenc íróm…
A harmadik rész, az Ősszel történt, szintén nagyon tetszett, mint az előzményei is : Nem múló varázs és Egy nyáréjszaka titkai.
Mondhatnám, hogy mindegyik könyvnél hasonló sablon szerint ír a szerző, de azt hiszem ez teljesen mindegy. Lényegnek ezeknél a regényeknél a történetet látom: minden bálon, a fal mentén álldogáló hölgyek, hogy találnak rá álmaik férfijára.
A művekben még az egyik kedvencem, hogy az írónő utal a következő regény párosára.
Az Ősszel történt című elbeszélésben Liliant ismerhetjük meg jobban, aki már az előző kötetben elkezdte civakodását, makacskodását Westcliff gróffal. Ez folytatódik a sorozat ezen részében is, illetve kibontakozik, nagyobb méreteket ölt. Lilian eddig a kedvenc női szereplőm, de érzésem szerint sokszor túlzásba viszi Marcussal a csatározását.
Kettejük története tipikus: először gyűlölik egymást (inkább Lilian a férfit), majd egy szituáció kapcsán a lány elgondolkodik a gróf viselkedésén, személyiségén.
Kiváló párost alkotnak: humorosak, csipkelődnek, a végletekig incselkednek egymással. Ez a történetet is jellemzi, egész addig, amíg fel nem bukkan egy udvarló. Az udvarló Westcliff egy nagyon régi barátja, St.Vincent, aki maga a tökély. Ez komoly feszültséget szül a történetben, és Liliant jelentős döntés elé állítja.
Ugyanakkor van még egy személy, aki St.Vincent sikerének örülne a jobban. Ez az illető az eddig sem egyszerű helyzetet még jobban felbolygatja, és hatalmas káoszt okoz. Ez a káosz teljesen megdöbbentő, meglepetésként ér, ahogy az elbeszélés folytatása is. Nagyon felpörögnek az események és egy akciódús történet bontakozik ki a szemünk láttára. A mű végére kicsit csitul ugyan cselekmény, de egy hihetetlen “képsorral” zárja az írónő a Wallflowers- sorozat harmadik részét.
Lilian, édesanyjának: “…Anya, bolond vagy, ha tényleg azt hiszed, hogy Westcliff bármelyikünket is elveszi. -Nem bolond- szólt közbe Daisy-, csak New York-i.”
Lilian és Simont Hunt beszélgetése:
„Lilian sápadtan pillantott Simont Huntra, aki viszont halvány mosollyal nézett rá.
-Segítsen neki!- követelte a lány.
-Dehogy segítek. Westcliff sohasem bocsátaná meg, ha közbeavatkoznék. Ez az első kocsmai verekedése.”