„Nicolette Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.
Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintetjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.
Megan Miranda az év egyik legjobban várt pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól haladva az 1.-ig -, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.”
Nagyon magával ragadott a könyv fülszövege, főleg ezzel az érdekes történetszerkezettel. Muszáj volt elolvasnom.
Tulajdonképpen az írónő egyből belevágott az elbeszélés közepébe, a bevezetésben szinte semmit nem tudtam meg a főszereplőről, Nic-ről. Az élethelyzetének bemutatása után – teljesen normális lány, aki hamarosan “megfogja az Isten lábát” egy gazdag, helyes férfival – már jött is a telefon a bátyjától, hogy haza kell utaznia.
Körülbelül innentől kezdődött a regény fura szerkezete, a történet érdekes elbeszélése: ugyanis 15 napot visszafelé mesél el a szerző.
Nagyon figyeltem minden egyes napra, mert nehezebb volt olvasni, mint egy átlagos művet. Ráadásul a szerző olyan megjegyzéseket is beleírt, amitől borsózott a hátam, ez most mi lesz, milyen jelentőséggel bír majd. Kedvencem: “Tik-tak Nic”
Sokáig azt hittem ez a könyv 10/10 lesz, de ahogy az első napokhoz közeledtünk, teljesen lelombozódtam a történet alakulása miatt.
Ez egy SPOILER lesz!! Értem én, hogy maga előtt is tagadta Nic az eseményeket, de már az első pár napban tudta ki a legjobb barátnője gyilkosa, és a másik “eltűnt” lány történetével is tisztába volt. SPOILER VÉGE
A főszereplő viselkedése teljesen megváltozott, ahogy hazaért, visszatért a régi, elmesélt történetekből ismert Nic, aki csak megjátszotta a normális életét több száz kilométerre otthonától.
Ennyivel le is zárhattuk volna a regényt, de folytatódott tovább, és megtudtuk hogyan alakultak a szereplők további élete. Ez mondjuk nekem abszolút nem tetszett.
A regény letétele óta gondolkodom, hogy végülis hogyan értékeljem a leírtakat. Az eleje nagyon tetszett a műnek, de ahogy haladtunk a vége felé abszolút nem ezt vártam a cselekménytől. Kicsit csalódtam.
