TÓTH-BERTÓK ESZTER: Amolyan lépcsőházi, szerelmes

 

“ „Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.”
Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?

Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.”

Kedves Olvasó, ha arra gondoltál, hogy egy szombat délután elolvasod ezt a könyvet, ki kell ábrándítsalak. 🙂

Én is azt hittem, hogy egy habkönnyű szerelmes regényt tartok a kezeim között, hát nagyon nagyot tévedtem.

A mű két részre tagolódik: egyrészt az egyik főszereplő, Gerda szemszögéből böngészhetjük a betűket, másrészt a másik főhős, Ákos nézőpontját ismerhetjük meg.

Amikor befejeztem a műben Gerda szempontját, egy jókora kuszaság volt a fejemben, és őszintén, nem értettem semmit. (Mellesleg Gerda sem, de a kedves szomszédok felvilágosították a történtekről. 🙂 ) Az biztos volt, hogy a lány szerelmes lett Ákosba.

A fiú bizonyos okok miatt nem volt egyszerű eset. Az Ő elbeszéléséből mégis jobban ráláttam a lépcsőházban történtekre, valahogy tisztább volt a kép, mint Gerda esetében 🙂 Ahogy a lány szerelmes lett Ákosba, a fiú is tudta, hogy teljesen elveszett.

Ezt valahogy úgy tudom elképzelni, mint amikor van egy fiú, akit már rengetegszer láttál a városban, és egyszer, egy véletlen folytán, bemutatnak egymásnak és egyszerűen tudod, hogy Ő az.

Összefoglalván: úgy gondolom ez a könyv nem a konkrét eseményekről, vagy az emberekről szólt, hanem egy szokatlan szerelemről, mely két fiatal között alakult teljesen bizarr körülmények között.

“Így vagy úgy, de örökre”

Köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak . Ha felkeltette érdeklődésedet a könyv, ITT megvásárolhatod.

Tags: álomgyár kiadó, amolyan lépcsőházi szerelmes, könyv, könyvajánló, könyvkritika, könyvmoly, tóth-bertók eszter, vélemény

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × 2 =

0 shares

Archívum

Címkék