Paul Tremblay : Szellemek a fejben

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 282 oldal

Kiadás éve: 2016.

 

“A new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.

Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.

Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.”

 

Hűű, elég izgalmasra sikerült az eredeti borító. A magyar sem rossz, de a betűtípusa kissé unalmas.

23019294 Az eredeti borító

 

Igazából nem is akartam írni a fedőlapról, mert most úgy érzem, hogy annyira lényegtelen a történettel szemben. 🙂

Amikor tegnap éjjel leraktam a regényt, csak néztem ki a fejemből és próbáltam felfogni, amit olvastam. Először úgy gondoltam, hogy nem volt olyan félelmetes, abszolút olvasható bárki számára és egy Stephen King-el össze se hasonlítsuk (amúgy tényleg ne, mert egészen más a két szerző stílusa), aztán elgondolkodtam: azért ez durva volt, na…

Nagyon érdekes volt a történet: a kisebb lány, Merry meséli el a családja és a nővére megpróbáltatásait egy írónak, így jelen időben olvashatjuk a sztorit, az ő szemszögéből.

A cselekményt blogbejegyzések (először nem igazán értettem, hogy miért, de ez is kiderül) és az íróval való beszélgetések tarkítják. Úgyhogy szerkezetileg is nagyon jól fel van építve a mű.

Sokat gondolkodtam magán az elbeszélésen. Először is, már az elején kezdtem félni az ajánlóktól! 🙂 Aztán azok a dolgok, amiket Marjorie, a nagyobbik lány csinál, uhhh  Én elvittem volna egy pszichiátriai intézetbe, ill.már az elejétől kezdve komoly gyógyszeres kezelésben részesítettem volna, mert ő beteg volt. Ami valahogy egy másodlagos dolog lett és inkább Isten felé fordult az apa nyomására a család… És jöttek a papok, az ördögűzés, meg egy TV-s stáb. Enyhén szólva is furcsa volt a légkör, az idegen emberek, akik előtt nem lehetett vitatkozni, Marjorie dolgai, amivel az egész családot folyamatosan pszichésen tette tönkre, az apa szinte vallási fanatizmusa valamint a közvélemény. Mind-mind az őrület felé sodorta a szülőket és gyermekeiket. Ezt a hatalmas feszültséget és káoszt, hogy zárta le, oldotta fel a szerző az lapról-lapra egyre megdöbbentőbb volt.

Összefoglalván: letehetetlen volt a könyv, egyrészt idegesített, mi fog történni a következő oldalon, mi lesz a következő szőrszálhasogató esemény, másrészt, már alig vártam, hogy a végére érhessek, zárjuk le ezt a borzongást, legyen egy happy end és akkor megnyugszik a lelkem. Így képzeltem el…

 

Paul Tremblay : Szellemek a fejben

Paul Tremblay : Szellemek a fejben
100

Borító

10/10

    Író

    10/10

      Történet

      10/10

        Karakterek

        10/10

          Kiszámíthatatlanság

          10/10
            Címke: , , , , , , ,
            előző bejegyzés következő bejegyzés

            Vélemény, hozzászólás?

            Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

            öt × négy =

            0 shares