Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 368 oldal
Megjelenés: 2016.
„A 16 éves Tessa Cartwrightra egy texasi mezőn találnak rá egy félig kiásott sírban. Éppen hogy életben van, mellette egy másik fiatal lány holtteste hever. Később sem emlékszik rá, hogy hogyan került oda, és az események után már csak úgy emlegeti a média, mint az egyetlen életben maradt Margaréta. A gyilkos ugyanis mindig nagy margarétamezőkön szabadult meg az áldozataitól, akit Tessa megtalálása után sikerült elfogni. Vagy legalábbis mindenki ezt hitte.
18 év telt el a brutális gyilkosságok után. Az elítélt gyilkos kivégzésre vár, de továbbra is ártatlannak vallja magát. Egy csoport mindenre elszánt texasi ügyvéd felkarolja az ügyet, újra meg akarják vizsgálni a bizonyítékokat, és nem sokkal később csatlakozik hozzájuk egy elismert törvényszéki elemző is. Az ügyvédek Tessa segítségét kérik, hogy vesse alá magát hipnózisnak, hátha felszínre kerülnek a múlt borzalmas emlékei.
Azt azonban senki sem tudja, hogy Tessa fájdalmas titkot rejteget: valaki már évek óta margarétákat ültet a kertjébe. Vajon az igazi gyilkos űz kegyetlen játékot vele?
A Véres margaréták egy rendkívül eredeti és sokkoló pszichológiai thriller, amely mesterien adagolja a feszültséget, miközben a jelen és a múlt eseményei között egyensúlyoz. Egy nő története, aki az idővel versenyt futva próbálja megfejteni saját rémisztő emlékeit, mielőtt a gyilkos újra lecsapna rá.”
Elsőre „beleszerettem” a könyvbe a fülszöveg alapján, de sajnos nem azt kaptam, amire számítottam.
Tessát, a főszereplőt 16 évesen egy félig nyitott sírban találják, csontok és egy halott lány mellett. Az eset után a főszereplő különböző megpróbáltatásokon megy át. Egyetlen ember tartja benne a lelket és folyamatosan mellette van, a barátnője, Lydia.
A történet 18 évvel Tessa meglelése után játszódik, a régmúlt eseményeit visszaemlékezések ill. az időben való ugrálás által ismerhettem meg.
A regényt leginkább egy nyomozós történethez tudnám hasonlítani, amiben volt egy-két cselekmény, amitől felment a pulzusom. Akinek a viselkedésétől, személyiségétől kirázott a hideg és szerintem komoly pszichés problémákkal küzdött az Lydia volt. Kis részletekben az ő szemszögéből is olvashattam a könyvet, azok voltak a legborzongatóbb részek benne.
Viszont mindenképp hatalmas pozitívum volt a műben, hogy nem nagyon olvastam még olyan művet, ami ekkora bizonytalanságban tartott volna az elejétől szinte a végéig. Erre az elbeszélésre 100%-ban mondhatjuk, hogy kiszámíthatatlan volt.
Úgy gondolom pont ez a bizonytalanság vitt előre a regényben oldalról-oldalra, ezért számomra a mű lezárása is teljesen meghökkentő fordulat volt.
Összefoglalásként: ezt a művet olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a nyomozós történeteket, szeretnek néha megriadni, és nem szeretik tudni a könyv végét az 50.oldal után. 🙂
Julia Heaberlin: Véres margaréták
