MELODIE EDWARDS: Jane és Edward

Egy vérbeli könyvmolynak az olvasás igazi gyógyír, aminek segítségével ki tud szakadni a világból és feltöltődni, azonban korántsem olyan egyszerű olyan könyvet találni, ami passzol az aktuális hangulatunkhoz. Egyébként pontosan ez motivál minket a könyvkritikák írására is, segíteni másoknak megtalálni a leginkább számukra éppen aktuálisan legjobb könyveket. Mindezt azért írtam le bevezetésként, mert Melodie Edwards: Jane és Edward című regényében egy olyan könyvre leltem, ami után már régóta sóvárgott a lelkem. A története és a mondanivalója pedig nem is lehetett volna akutálisabb számomra, és remélem a kritikámmal másnak is segíthetek, hogy elolvassa ezt a regényt.

Ilyen hosszú bevezető után gondolom nem meglepő, ha azt írom, imádtam ezt a könyvet! Élvezettel olvasgattam az írónő sorait, és mivel a történet mellett nekem a leírások és a nyelvi rész is nagyon fontos, finom cukorka volt számomra a sok-sok csodálatos mondat, amiből nem egy idézetet el is tettem magamnak. Na de kezdjük az elejéről!

Szerintem óriási bátorság kell ahhoz, hogy egy író hozzá merjen nyúlni egy régi klasszikushoz és azt új, modern köntösbe bújtassa. Voltak már e téren rossz tapasztalataim, ezért nem kevés szkepticizmussal fogtam hozzá a regény olvasáshoz, amely Charlotte Brontë örökérvényű klasszikusának, a Jane Eyre-nek a feldolgozása. Feltételezem, hogy kevés női olvasó akad, aki ne olvasta vagy legalább filmen ne látta volna. Szóval voltak félelmeim. De Melodie Edwards ezzel a bemutatkozó regényével nekem több, mint kellemes meglepetést okozott! Rajongó lettem!

A történet főhőse Jane, aki 11 évesen árván maradt, miután apja, az irodalmi körökben ismert Raine professzor hirtelen meghalt. A lány árvaházba és nevelőszülőkhöz került, életébe akkor kapcsolódunk be, amikor sok évnyi gyorséttermi munka után a maga erejéből elvégez egy jogi asszisztensi tanfolyamot és legnagyobb meglepetésére felveszik Toronto egyik legnagyobb ügyvédi irodájába. Jane élete ekkor fenekestül felfordul. Az anyagiak miatt eddig állandó szorongással és sanyarú körülmények között élő lányt megijeszti Toronti üzleti negyedének és a monumentális, ultramodern irodaháznak – ahol dolgoznia kell majd – látványa, de összeszedi a bátorságát és nem futamodik meg. A bátorságára pedig jócskán szüksége lesz: új főnöke, a rettegett Edward Rosen, a cég egyik alapító ügyvédjének fia, aki eddig minden jogi asszisztenst elüldözött magától. Jane azonban állja a sarat. A fiatalok szép lassan egymásba szeretnek, azonban az írónő mindezt olyan érzékenységgel és a sebzett szív bugyrainak hiteles ábrázolásával tárja elénk, hogy én korántsem éreztem gejnek (holott nem vagyok a romantikus irodalom célcsoportja alapvetően).

Mindeközben mind Jane, mind Edward mély jellemfejlődésen megy keresztül, hiszen ez az élethelyzet és főként a másik fél személye gyökeresen megváltoztat bennük valamit. Jane elkezd kivirágozni, és óvatosan, lassan, de biztosan, határozott, bölcs, de tiszta szívű nővé érik. Ahogy a Jane Eyre-ben megszokhattuk, a szerelmesek útja nem túl sima, ám annál tanulságosabb. Külön kiemelném a logikus és szépen felépített cselekményívet, Toronto városának részletgazdag leírásait. Az írónő remekül tud atmoszférát és hangulatot teremteni, aminek köszönhetően pontosan oda tudjuk képzelni magunkat, ahol főhősnőnk jár. Ugyanez érvényes egy ilyen giga jogi cég működésének a leírására is: hiteles, részletes és pontos.

Összességében én tehát imádtam ezt a könyvet olvasni, és biztos, hogy nem utoljára tettem így. Várom az írónő angolul már megjelent következő regényét, amely a Meggyőző érvek modern feldolgozása lesz, remélem ezt is kiadják itthon.  És abban is bízom, hogy esetleg megfilmesítik a könyvet, mert nagyon szívesen megnézném. Jó szívvel ajánlom tehát a Jane és Edward-ot, minden Jane Eyre-rajongónak és úgy általában, minden nőnek. Végezetül pedig jöjjön az egyik kedvenc idézetem kedvcsinálónak:

Életében először megengedte magának, hogy távolról, lopva, elképzelje, hogy ő és Mr. Rosen boldogok együtt. Hiszen ő képes lett volna jól szeretni a férfit.”


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 368
Fordította: Frei-Kovács Judit

„Nincs semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől.

Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…

A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.

Tags: 2025, general press, jane és edward, jane eyre, melodie edwards, romantikus regény, szépirodalom

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hét + tizenkettő =

0 shares

Archívum

Címkék