Néha az ember egyszerűen csak ki akar kapcsolódni olvasás közben és jól akar szórakozni. Talán nem csak nekem volt nehéz az idei év (és még csak a felénél járunk) és bevallom, nem mindig vágyok (főleg az élet viharaiban) nehéz, mély szépirodalmi olvasmányokra. Szerintem az olvasás lényege az, hogy feltöltsön, és számomra pont azért értékes egy regény (mindegy milyen műfajú) ha ezt a célt eléri nálam.
Eme felvezető után, egy mondatban úgy tudnám jellemezni Lauren Appelbaum: Büszkeség és szingli élet című bemutatkozó regényét, mint egy jóleső arcpakolást a megviselt bőrre. Bár nem tudtam, mire számítsak, amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, de már az első sorok beszippantottak, és a történet, a leírások, a szórakoztató karakterek sodró lendülete miatt rettentően jól szórakoztam, és ha le kellett tennem a kezemből, alig vártam, hogy újra belemerülhessek Lauren Appelbaum kiválóan megteremtett kis világába. Bár nem tudtam róla, a lelkem pontosan egy ilyen vicces, mégis tanulságos, romantikus regényre vágyott, amiben együtt nevethetek és sírhatok az új kedvenc hősnővel, Rachel Weiss-szel. A nevetést jelen esetben szó szerint kell érteni, nem tudom, mikor olvastam utoljára úgy könyvet, hogy közben többször, hangosan felnevettem.
Az írónő egyébként a köszönetnyilvánításban le is írja, hogy a történetet a Büszkeség és balítélet, valamint a Bridget Jones naplója ihlette, mely könyveknek ő is nagy rajongója. Szerintem kiválóan sikerült a mai modern korba átültetnie Jane Austen klasszikusának sztoriját és karaktereit, azzal a különbséggel, hogy a főhősnő, Rachel Weiss egy Seattle-ben élő zsidó családba született. Az édesanyja klasszikus Mrs. Bennet, akinek életcélja két idősebb lányát – Jane-t és Rachel-t – férjhez adni. Szerintem sokunk anyukájában van egy kicsi Mrs. Bennet-ből, hiszen az idők változnak, de az anyák aggodalmai és céljai, nem sokat. Ahogy Lizzie Bennet-ben is sokan picit magunkra ismerhetünk, mint a lázadó, a felnőtt nővé érés fázisait bejáró fiatal nő képében.
Mivel a történet adott, így nem lesz meglepetés: van egy csinos, fiatal lány, Rachel Weiss, akinek van egy nagy és zajos családja, élén a hisztériás édesanyjával és a nyugodt, feleségéért és lányaiért rajongó édesapjával. Van egy bájos és nyugodt nővére, akinek az élete tökéletes és az anyjuk legnagyobb gyönyörűségére hamarosan férjhez megy a tökéletes férfihoz. Továbbá van még két tini ikerhúga, akik finoman szólva se tökéletesek és nyugodtak. Rachel 29 éves, és a gondtalan fiatal felnőttek életét éli: bulizik és falja a pasikat, akikkel azonban korántsem szerencsés. Bevallom, nekem üdítő volt végre egy csinos, szép és önmagával elégedett női főhősről olvasnom, mert borzasztóan unom már, hogy minden könyv főszereplőjét csúnyácska, jelentéktelen, szürke verébnek álmodják meg az írók manapság.
Pont ezért hiteles Rachel fejlődéstörténete is: hogyan is szembesíti a sors furcsa fintora önmagával, olyannyira, hogy végül kénytelen kellő önreflexióval élni, a végén pedig a munkáltatója által előírt terápia is segíti az útján. Ez volt személy szerint a kedvenc részem, és nagyon örülök, hogy végre egy író pozitívan tüntette fel a terápiás munkát, szerintem a világ egy jobb hely lenne, ha mindenki járna terápiára és a saját frusztrációit nem másokon töltené ki. Na de visszatérve Rachel történetére, az ő életébe is belép Mr. Darcy, akinek az írónő a vicces Christopher Butkus nevet találta, aki nem mellesleg egy IT milliárdos, és természetesen Benették, azaz Weiss-ék új szomszédainak fia. Mrs. Weiss-nek több sem kell, azonnal kiveti hálóját a férfira Rachel számára, ami természetesen annak rendje és módja szerint rettenetesen sül el. Elkezdődik hát Rachel és Christopher macska-kutya játéka, ami egyben a lány felnövéstörténete is, miközben megannyi más érdekes, vicces és elgondolkodtató dolog is történik, így tényleg letehetetlen a regény.
Jó szívvel ajánlom minden Jane Austen és Bridget Jones rajongónak, a romantikus regények kedvelőinek, de igazából mindenkinek, aki úgy igazán ki akar kapcsolódni és jól szórakozni. Személy szerint én nagyon várom az írónő következő regényét, remélem lesz! PS: Akik elolvassák a regényt, azoknak az is világosság válik, miért ezt a cover képet választottam hozzá.
Azért voltam képes kockázatot vállalni, azért nem érdekelt, ha az életem bármelyik másik terültén idiótán viselkedtem, mert a barátnőim mindig ott voltak velem: segítettek, kimentettek, támogattak. Most pedig mintha kiderült volna, hogy azok az oszlopok, amikre eddig támaszkodtam, mégsem olyan erősek, mint hittem.”
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 320
Fordította: Fügedi Tímea
Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.
Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.
Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?
