Ez a könyv azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel nagy kert- és növényrajongó vagyok. És mivel nem igazán értek hozzá, szívesen olvasok olyan regényeket, amelyek a kert körül forognak. Az utolsó kert Angliában már csak a címe alapján is ilyen könyvnek tűnt, ezért aztán örömmel vetettem bele magam az olvasásába. Mondhatnám, hogy nem voltak elvárásaim, de ez nem igaz. Hatalmas elvárásaim voltak. Legalább olyan olvasási élményt vártam ettől a könyvtől, mint annak idején a Titkos kerttől. Sajnos ez nem teljesült.
A történet középpontjában egy gyönyörű, a XX. század első éveiben épített kert áll, amely Anglia egyik előkelő birtokán, a Highbury-birtokon található. A sztori három idősíkon halad, három különböző korban élő nő történetét meséli el, akik valamilyen úton-módon kapcsolatba kerültek ezzel a kerttel. Emma elhanyagolt kerteket újít fel, miközben anyagi gondokkal küzd. Nagy álma valósul meg, hogy a Highbury-birtok kertjét varázsolhatja ujjá, mivel nagyon tiszteli az eredeti kerttervező, Venetia Smith munkásságát. Beth Pedley a második világháború alatt érkezik munkaszolgálatra Highbury falujába, ahol nemcsak igaz barátokat, hanem szerelmet is talál. Stella a Highbury udvarház szakácsnője, akinek nemcsak a kórházzá alakult ház katonai személyzetével, de a saját családja által okozott nehézségekkel is meg kell küzdenie. Diana Symondsnak, az udvarház úrnőjének nemcsak a férje elvesztése okozta gyásszal kell megküzdenie, hanem a házát megszálló katonákkal, nővérekkel, de leginkább volt férje húgával, aki eltökélte, hogy átveszi az irányítást. Venetia Smith életét pedig a XX. század elején ismerhetjük meg, ekkor kezdi építeni a Highbury-birtok kertjét, és ekkor keveredik rangjához nem illő kalandba a munkaadója testvérével.
A történetet átszövi a második világháború, a veszteségek, gyász, szerelmek és a kert. Őszintén szólva én egy kicsit többet vártam a könyvtől. A kerttel kapcsolatos leírásokat kevésnek és kevésbé hangulatosnak éreztem, valahogy nem ragadott el, nem éreztem magam ott a kertben, nem igazán tudtam elképzelni. A történet eleje és közepe még vitt magával, de a végére elfogyott a lendület, kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónő zárni akarta volna a sorait, kevesebb idő jutott leírásokra és a hangulatteremtésre. Összességében talán szerencsésebb lett volna egy kevesebb szereplőt mozgató történetet elmesélnie, így lehetőségünk nyílt volna jobban és mélyebben megismerni a karaktereket, akiket így csak kissé távolról szemlélhettünk. Véleményem szerint bőven elég lett volna egy szereplőt választani, Venetiát vagy Dianát, és az ő történetét bemutatni az olvasóknak. Nem mondom, hogy nem tetszett ez a könyv, de többet vártam volna, és talán többet is ki lehetett volna hozni belőle.
Kiadó: Next21
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 452
Fordította: Lévai Márta
Napjainkban: Emma Lovett annak szentelte az életét, hogy elhanyagolt kerteket varázsoljon újjá. Most élete lehetőségét kapta: felújíthatja a Highbury-birtok kertjeit, amelyeket példaképe, Venetia Smith tervezett 1907-ben. Amint Emma egyre mélyebbre ás a kert múltjába, régóta lappangó titkok jutnak tudomására.
1907: Venetia Smith ambiciózus, tehetséges kertépítő, a hírneve is egyre gyarapszik, bankárok, iparosok, ügyvédek keresik meg, hogy vidéki házaikhoz látványos kerteket tervezzen. Amikor megbízást kap a Highbury-birtok kertjének elkészítésére, mindent elkövet, hogy sikerre vigye a feladatot. Ez a kert – és akiket e kert révén megismer – örökre megváltoztatja az életét.
1944: A Highbury falu szélén található farmgazdaságba érkezik Beth Pedley, a vidéki lány, akinek egyetlen vágya, hogy otthonra találjon. Stella Adderton, a szakács viszont alig várja, hogy távozzon a Highbury-birtokról, és nyomába szegődjön álmainak. A ház úrnője Diana Symonds, aki megözvegyült, és hiába próbál ragaszkodni a háború előtti életéhez: otthonát rekvirálták és kórházzá alakították, ahol sebesült katonák lábadoznak. Amikor a háború a Highbury-birtok kertjeit fenyegeti, Beth, Stella és Diana, ez a három nagyon különböző nő érintetté válik egy közös titokban, amely aztán évtizedeken át fennmarad.
