„Szeretem Önt és boldog vagyok Maga nélkül. Mégis várom, hogy rám találjon!”
Ha két mondattal kellene jellemezni Sarah Perry: Az essexi kígyó című könyvet, akkor ez a kettő lenne az. Ez a kettősség végigkíséri a regényt és ez a felemás érzés bennem is végig megmaradt, még most, az elolvasása után is. Mindenesetre teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, mégsem csalódtam.
A Mrs. Hancock és a hableány ajánlójában hívták fel a figyelmet erre a könyvre. És mivel első olvasásra beleszerettem a „Hableányba” valami hasonlóra számítottam Az essexi kígyónál is. E tekintetben ugyan csalódnom kellett, viszont a regény kihagyhatatlan szépirodalmi élmény, amely egyszerre elgondolkodtató és talán kissé elszomorító, egyszóval mindenképpen elolvasásra ajánlott.
A történet elején megismerjük Cora Seaborne-t, aki férje halálát követően fiával és annak dadájával az essexi lápvidékre menekülve próbálja feldolgozni az átélteket. Na mármint nem a férje halálát, hanem azt, hogy a férfival kötötte össze az életét, aki az írónő gyakran visszatérő, sejtelmes utalásai értelmében főleg lelkileg, de alkalmasint testileg is bántalmazta őt.
Az essexi kígyó sokfőszereplős történet. Cora mellett megismerjük a dadát, Martha-t, aztán a Manót, azaz Dr. Luke Garrett-et, az ő barátját Dr. George Spencer-t, valamint William Ransome tiszteletest és a feleségét, Stellát. A karakterek zavarosak és összetettek, de semmiképpen sem átlagosak. Cora nem kifejezetten szép, de magával ragadó nő, aki a többezer éves fosszíliák és ammoniteszek elvakult gyűjtője. A kisfia furcsa, kiismerhetetlen és kényszeres, talán még a saját anyja is tart tőle. Martha elszánt feminista és életcélja, hogy javítson a szegények lakáskörülményein. A Manó elvetemült sebész, aki képes a legkockázatosabb műtétekre is a tudomány és saját kutatásai nevében. Ransome tiszteletes egyszerre régimódi angol lelkész és vad vágyakat dédelgető, életerős férfi. Stella Ransome pedig egy gyönyörű, kedves, de folyamatos lázában elképesztően őrült dolgokat művelő asszony. A társaságból egyedül a Manó barátja, Dr. George Spencer a józan és a normálisnak mondható, bár őt az író a bemutatásakor lassú felfogásúnak titulálja. Egyszóval a karakterek mind olyan rendkívüli képességű nem mindennapi emberek, akik az átlagostól feltétlen eltérő cselekedetekre és gondolatokra ragadtatják el magukat.
Közben pedig ott settenkedik a könyv lapjain és Essex vizeiben a kígyó, akit még senki sem látott, csak látni vélt, a félelmetes szörny, aki miatt az anyák nem engedik ki estére a gyerekeiket és aki ellen az öreg Cracknell nyúzott vakondokat akaszt a kerítésére. Egyedül Ransome tiszteletes nem hisz a létezésében, de hiába próbálja jobb belátásra bírni a helyieket, beleértve a saját családját is.
A regény nem kifejezetten romantikus történet, bár a szereplők mindegyike szerelmes valakibe, csak éppen nem abba, akibe kellene. Az essexi kígyó szerelmei viszonzatlanok vagy éppen kilátástalanok, de azért ne számítsunk negatív befejezésre, bár happy end-re se.
A könyv gyönyörű nyelvezetű, a lélek legsötétebb titkaiba elkalauzoló, mély érzékenységgel megírt történet, amely nem fél tabukat döntögetni és kellemesen borzolni az idegeinket. Felkavar, elborzaszt, elgondolkodtat és kizökkent, ám semmiképpen nem ajánlom azoknak, akik nem kedvelik a szépirodalmat. Emellett pedig kiváló korrajz az 1800-as évek végének Angliájáról, ahol már egyszerre élt a hit és a tudomány, a régi eszmék és a modern gondolatok, a babona és logikus megközelítés.
Az essexi kígyó nem éppen könnyű esti olvasmány, de mindenképp a kötelezők között számon tartott szépirodalmi alkotás, amely számos irodalmi díjat nyert és a megjelenését követően folyamatosan vezette az eladási listákat az Egyesült Királyságban.
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 432
Fordította: Borbély Judit Bernadett
1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.
Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.