E. LOCKHART: Szemfényvesztés

Mióta elolvastam E.Lockhart A hazudósok című könyvét, azóta várom, hogy valami hasonlóan nagy durranás kerüljön a kezembe az írótól. Ez a regény erősen megközelítette, de mégsem az volt, amire vágytam.
Ennek ellenére egy cseppet sem egyszerű, különös szerkezeti felépítésű, ugyanakkor kellő odafigyeléssel átlátható olvasmánnyal találtam szembe magam, ami egy új témát taglalt.

(SPOILER várható! 🙂 )

Az elbeszélés egy lányról, Jule-ról, szól, akit épp menekülés közben ismerünk meg. Nem tudjuk ki elől és miért menekül, nem tudjuk honnan hova tart. Csak az derül ki számunkra, hogy nem először történik meg vele hasonló és hogy teljes mértékben ura a helyzetnek. Aztán ahogyan megyünk visszafelé az időben, egyre jobban megismerjük azokat a környezeti tényezőket, amik egy láncot alkotva a jelen helyzethez vezettek. A múlt fokozatos feltárása során Jule személyisége, élete is kibontakozik előttünk. A lány először a véletleneket kihasználva, majd már tudatosan, rafináltan alakítja életútját. Tulajdonképpen egy olyan fiatal főszereplő formálódik és ölt alakot előttünk, aki pszichésen kicsit zavart, aki a céljai eléréséért mindenre képes. Az egész történetben pedig az a legszebb, hogy a végkifejlet egy olyan különös fordulatot hoz, amin csak mosolyogni tudtam.

Nagyon nehéz volt erről a műről írni. Próbáltam nem lelőni a poént, amire fokozatosan jön rá az olvasó a cselekmény kibontakozásával. Miközben fordulatok sokaságával szembesül, és mégsem tudja már mondjuk a huszadik oldalon, hogy egyrészt hova visz a cselekmény, másrészt hogyan ér véget majd a történet. Véleményem szerint a fiatalabb korosztálynak ez a könyv “belépő” a keményebb pszicho-thrillerek világába.

“Jule abban hisz, hogy minél több verejték csorog le az emberen edzéskor, annál kevesebb vért veszít, ha csatára kerül a sor. 
Abban hisz, hogy a legjobban úgy tudjuk elkerülni, hogy összetörjék a szívünket, ha úgy teszünk, mintha egyáltalán nem is lenne. 
Abban hisz, hogy az, hogyan mondjuk, gyakran fontosabb annál, mint hogy mit mondunk.”


Kiadó: Ciceró Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 320 oldal
Fordította: Rudolf Anna

„Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.”
Egy szenvedélyes barátság. Egy megmagyarázatlan eltűnés. Egy gyilkosság, esetleg kettő.
Egy félresikerült szerelem. Esetleg több is, mondjuk három.
Tompa tárgyak, álruhák, vér és csokoládé. Az amerikai álom, szuperhősök, kémek és ellenségeik.
Egy lány, aki nem hajlandó megtenni, amit várnak tőle.
Egy lány, aki nem hajlandó az lenni, aki egykor volt.

Címke: , , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × 4 =

21 shares