Mielőtt elkezdtem olvasni ezt a regényt, azt mondták nekem róla, hogy „beteg” egy könyv. Ez a kifejezés nálam pozitívummal ér fel, úgyhogy egyből megörültem. Leszögezném, mielőtt esetleg megijednétek, nem horrorról beszélünk, tehát nem lesznek benne véres jelenetek. A mű kőkemény pszicho-thriller, egészen új szintre emelve a lelki terror és a manipuláció fogalmait.
A cselekmény egyből azzal indul, hogy egy házaspár megöl egy fiatal lányt, majd a hatalmas villájuk kertjében eltemetik.
„A férjem nem akarta megölni Annie Doyle-t. Persze az a hazug dög megérdemelte a halált.” (az első mondat)
Lydia, a feleség, „racionálisan” gondolkodva igyekszik minden nyomukat eltüntetni, élni további megszokott életüket, erre sarkallva férjét, Andrew-t is. Külön figyelmet fordítva arra, hogy gyermekük, az „ő egyetlen pici fia”, Laurence, semmit sem tudjon meg a történtekről. Ám a fiú nem naiv, sőt kifejezetten jól vág az esze, és a nyomozók szinte folyamatos jelenlétének, kérdezősködésének, valamint édesapja egyre idegesebb, furább viselkedésének köszönhetően kezdi összerakni annak a bizonyos éjszakának az eseményeit.
Andrew egyre nehezebben bír megbirkozni a lelkiismeretével, az egyre nagyobb teherrel, amit a rendőrökön kívül, Lydia viselkedése is fokoz és !SPOILER! meghal.
Ekkor „elfelejthetné” mindenki a történteket, de Laurence-nek mániájává vált a megölt lánnyal és családjával összefüggő információk, és úgy hozza az élet, hogy egyre közelebb kerül az áldozat hozzátartozóihoz.
Ettől a ponttól kezdve egyre bonyolultabbá válik a történet, Lydia hiába probálja az ellenőrzése alatt tartani az eseményeket, azok egyre inkább kicsúsznak a kezei közül, ahogy a fia irányítása is. A nő egyre különösebb dolgokat vet be, hogy a régi rend helyreálljon. Az elbeszélésben eddig csak apró mozzanatokat, gondolatokat tudtunk az anya terveiről, elgondolásairól, de a regény utolsó lapjain szinte érezhető a feszültség. Ez a feszültség pedig egy olyan végkifejlethez vezet, mely teljesen megdöbbentett, letaglózott, nemcsak simán rátette az i-re a pontot, hanem egy egészen drasztikus befejezést tárt elénk.
Összefoglalván: a Mindig is éjjel lesz című könyv egy váltott szemszögből megismert történet, amiben egyre jobban bonyolódnak a szálak. Én úgy éreztem hiába olvassuk több nézőpontból a regényt, itt az abszolút főszereplő Lydia, az édesanya, aki a történet előrehaladtával egyre kegyetlenebbül, egyre érzéketlenebbül manipulálja az embereket, saját magát, az elképzeléseit tartva szem előtt. Így a légkörben, a szereplők kapcsolataiban, viselkedésükben oldalról oldalra egyre jobban szikrázik a feszültség. A robbanás, a befejezés pedig egyszerűen könyörtelen.
Kiadó: Lettero Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalak száma: 400 oldal
Fordította: Róbert Pál
Fülszöveg:
A tökéletes házaspár. A tökéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt megölik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében.
A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A nő mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a szörnyű titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni.
De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. És a legnagyobb probléma, hogy szinte rögeszmésen érdeklődni kezd a prostituált családja iránt…
„Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.” Sunday Mirror
„Pokoli jól kitalált történet, bravúros kegyelemdöféssel a végén.” Sunday Times
„Briliáns szerkezetű thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” Woman&Home
