JENNIE MELAMED: Lányok ​csöndje

Hmm…hát ez egy olyan könyv volt, amit az ember jó mélyre elsüllyesztene, és bedugná a fejét a homokba, hogy egy percig se kelljen azon gondolkoznia, hogy VALÓS és SÜRGETŐ problémával állunk szembe.

Pár dolgot muszáj írnom a szerzőről, mert ezeknek az információknak a tudatában egészen másként fogunk gondolkozni a műről, nem egy egyszerű disztópikus regényként. Jennie Melamed pszichiátriai szakápoló, aki traumatizált gyermekekre specializálódott. Doktori fokozatának megszerzése alatt a Washington Egyetemen a gyermekkori szexuális bántalmazás antropológiai, biológiai és kultúrális aspektusait vizsgálta.

A történetben megismerkedhetünk egy szigeten élő közösséggel, több ott élő fiatal lány gondolatai, cselekedetei alapján.
Eleinte próbáltam figyelmen kívül hagyni az írónő célozgatásait, a lányok elejtett, befejezetlen mondatait, és abba a hitbe ringatni magam, hogy egy teljesen “normális” közösség mindennapjairól olvasok. Aztán ahogy haladtam előre a cselekménybe úgy vált egyre különösebbé, bizarrabbá ez a kommuna. A törvényeik, hagyományaik, viselkedésük, valamint utódaik “nevelése” mindjobban megdöbbentett. Az Őseikre hivatkozva kialakítottak egy abszurd rendszert, melyet a háttérből pár férfi, a hit segítségével, irányított.
De egy lány, Janey Solomon, neveltetését sutba vetve rájött, hogy mégsem olyan természetes, ha az apák lányaikkal hálnak, amelett ha ebben hazudtak a felnőttek, akkor vajon még miben?! Így elkezdett gondolkozni, összerakni az egyre furcsább eseteket, és fellázadt. Lázadása események gyors egymásutánját hozta magával, amik egy döbbenetes befejezéssel végződtek.

Mióta letettem a könyvet, egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, hogy mindezt egy komoly szakember írta. Egy olyan ember, aki nem csak kutatómunkát végzett, és írt egy elbeszélést, hanem egy specialista, aki rengeteg dolgot látott, aki rengeteg dologról szerzett tudomást, vetette papírra minden egyes sorát ennek a történetnek.

Összefoglalván: szörnyű, hogy az író kilétét, foglalkozását ismerve feltételezem, hogy vannak valós dolgok az elbeszélésben. Ez a felismerés a végtelenségig lesújtott, hiába vártam egy-két napot, hogy “leülepedjen”bennem a könyv, azt hiszem ez sokáig nem fog bekövetkezni. Ahogy a bejegyzés elején is írtam, olyan könnyű lenne a gyermekkori szexuális zaklatásról tudomást sem venni, és rálegyinteni, hogy a hozzánk közelálló gyerekekkel ez nem történhet meg, de úgy látom egyre gyakoribbak ezek az esetek és beszélnünk kell róla. Örülök, hogy ezzel a művel mindenkihez eljut ez a probléma.


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 308 oldal
Fordította: Diószegi Dorottya

Fülszöveg:

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten,
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

 

Címke: , , , , ,
előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 − nyolc =

28 shares