Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 444 oldal
Megjelenés: 2015.
„Janie Jenkins szexi, okos, és nemrég szabadult a sittről. Évekkel ezelőtt a lányt az évtized perében elítélték anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul ült, vagy mégsem? Az anyja gyönyörű volt, gazdag és elviselhetetlen. Úgy játszott a férfiakkal, ahogy macska az egérrel. Valaki brutálisan végzett vele, és Janie nevét írta fel vérrel a holttest mellé. Szabadulása után a lány megfogadja, megtalálja anyja valódi gyilkosát…
A nyomok egy Dakota állambeli porfészekbe vezetnek, ahol mindennek és mindenkinek története van. Egy kifakult fotó, egy elhagyott ház, egy gyűrött napló – mindösszesen ennyi maradt a lányra az anyai örökségből, ám ez is éppen elég ahhoz, hogy mindent összezavarjon.
Janie egy dologban biztos: gyűlölte az anyját. De hogy megölte volna?
Az álmos kisváros sötét titkokat őriz, és a médiával, a rendőrséggel és egy nem akármilyen rosszakaróval a nyomában Janie kénytelen időben leleplezni magát, ha nem akarja újra ő elvinni a balhét…
Elizabeth Little 24 országban megjelenő sikerkönyve az év legmeglepőbb krimije, Janie Jenkins pedig az utóbbi idők legizgalmasabb főhősnője.”
Véleményem:
Pár hete nézelődtem a könyvespolcomon, és megláttam ezt a könyvet. Gondoltam, milyen jó, kell egy kis gyilkolásos téma 🙂 Azt nem mondom, hogy bár ne tettem volna, de tény, hogy a regény fedőlapja többet hitet el az emberrel, mint amilyen a mű valójában.
Hol is kezdjem?! A főszereplőnket, Janie-t tíz év után kiengedik a börtönből. A lány édesanyját meggyilkolták, az eset helyszínén vérrel volt kiírva a fiatal neve, ezek után nem sokat gondolkoztak a nyomozó hatóságok és letartóztatták Janie-t. A főszereplő hozzáállása és stílusa sem sokat segített a helyzetén (nekem például tetszett a modora: egyedi, kicsit elkényeztetett, arrogáns, de volt benne valami, amitől viccesen fogtam fel, ahogy senkinek nézte az embereket 🙂 )
Szóval kiszabadul a börtönből és elkezd nyomozni a valódi tettes után. Közben a sajtó, és egy nagyon furcsa blogger folyamatosan a nyomában van, próbálják kideríteni merre jár és egyáltalán miért bújkál, ha ártatlannak tartja magát.
A kutakodása egy nagyon furcsa kisvárosba vezeti, ebben a szakaszban az írónő rejtélyt rejtélyre halmoz, szinte kilátástalanul. Egy csomó szál a semmibe vész, zsákutcába torkollik, de a főhősünk egyre mélyebbre és mélyebbre ás. Közben formálódik számára édesanyja múltja, de a gyilkos közelébe sem ér a kutatásával.
A könyv ebben a részében abszolút nem olvastatja magát, mondhatni már-már vontatott, idegesítő, hogy csak apró morzsák derülnek ki.
Aztán pár oldal alatt végre felpörögnek az események, a titkokra fény derül és végre egy érdekes fordulattal úgy zárja le a történetet a szerző, hogy ezért megérte néha akár szenvedni is a könyvön. 🙂 Úgyhogy mindenképpen azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek van akaraterejük és kitartóak. 🙂
Édesapám véleménye:
Egy újabb könyvet kaptam „megbízómtól” 🙂
Azt mondta, ez már biztos érdekelni fog, mert a fülszöveg szerint 24 országban sikerkönyv volt, krimi kategóriában.
A regény a 2000-es évektől napjainkig terjedő időszakot öleli át.
A főhős, aki egyes szám első személyben meséli el a történetet, tipikus mai fiatal, aki mindenkinél mindent jobban tud.
„ Más körülmények között akár szórakoztatónak is találtam volna a helyzetet: én, Jane Jenkins itt kucorgok egy társaságban olyan kamaszokkal, akik még az általam régen ismert kamaszoknál is tragikusabban nincsenek képben. Gyerekek! Még mindig azt hitték, tudnak valamit, amit mi, többiek nem, ahogy minden generáció azt hiszi, ő találta ki a szexet, ahogy minden generáció meg van róla győződve, hogy őrájuk fog emlékezni mindenki.”
Ártatlanul vagy sem elítélik édesanyja meggyilkolásáért, ezért tíz hosszú évet tölt börtönben. Kiszabadulása után végére akar járni annak a végzetes éjszakának, ahol gyűlölt és szeretett édesanyja meghal.
Nyomozása során egy kisvárosba jut, ahol megállt az idő és itt olyan titkokra lel, amikre nem is gondolt. Váratlan fordulatok jellemzik a könyv középső szakaszát.
A pont az i-re, a befejezés, amikor már mindenki hátradőlt a karosszékben és elkönyvelte a befejezést, akkor a szerző egy újabb megdöbbentő fordulatot eszközöl.
Aki Agatha Christie írói stílusát szereti nem fog csalódni a könyvben.
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam (Apa-lánya vélemény)
