Paula Hawkins: A lány a vonaton

Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a Barnes and Noble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton

Huhh, hát nem erre gondoltam, amikor ezt a fülszöveget elolvastam…Azt hittem, hogy lesz egy lány, aki ingázik a vonaton, lát mondjuk, teszem azt egy gyilkosságot, és üldözni kezdik…Hát nem ez történt.

Nehéz leírni ezt a történetet úgy, hogy ne csepegtessek információkat, mert azt hiszi az ember, hogy csak bejár Rachel a munkába, aztán hazajön, de folyamatosan történik valami, amitől azt hiszed, most megvan, tudod mi lesz a következő 10 oldalon, meg biztos ezért viselkednek így a szereplők, aztán van egy mondat és ennyi, megint fogalmad sincs mi lesz ebből, hova vezet a sztori.
Rachel egy ingázó lány, aki nagyon unatkozik, nagyon magányos, ezért folyamatosan a tájat és az embereket fürkészi, miközben iszik. Komoly alkoholproblémái vannak, sokszor nem emlékszik történésekre. Vonatozás közben kedvenc háza is van egy fiatal párral, akiknek egy külön életet is felépített. (Tetszett, maga a történet alaki felépítése, hogy a napok dátumozva vannak és mindig van reggel és este, hiszen megy ill.jön a vonattal.) És akkor kiderül, hogy Ő szinte a szomszédban élt, (ezt muszáj volt leírnom a cselekmény alakulása szempontjából 🙂 ) ahol most már a volt férje lakik az új családjával.
A regény nézőpontja kiszámíthatatlan időközönként változik, minden egyes résznél egy újabb információval, egy szereplő tulajdonságával, életének egy részével leszünk gazdagabbak, vagy a meggyőződésünk vesztjük el 🙂

Aztán hirtelen Megannal ismerkedhetünk meg, az Ő sztorija az alaptörténetnél 1 évvel előbb játszódik. Furcsa személyiség, egy háziasszony, akinek pszichés gondjai vannak, ill.unalmas perceit igyekszik kitölteni. Lassan kibontakozik az életútja és dátumilag is visszatérünk az alaptörténet időpontjaihoz.

A cselekmény megy tovább, Megan eltűnik.

Rachel a vonatablakból megpillant valamit, amivel belekeveredik Megan eltűnésének ügyébe.

Ha eddig nem volt bonyolult minden, most már teljesen összekuszálódnak a szálak 🙂 de minden kiderül kb.a végére. Nem tudom mikor olvastam ilyen könyvet, ami ennyire kiszámíthatatlan volt.Ahol a történet szálai csak a végén fonódnak össze. Teljesen a hatása alatt állók, annyira jól építette fel az elejétől kezdve a szerző.

Megjelenik Anna nézőpontja, aki Rachel exférjének új felesége, és fogalmad sincs, hogy Ő most miért van képben. Természetesen utálja Rachelt, aki részegen zaklatja a férjét, de lehet megint gondolkodni, hogy mit akar ezzel az írónő.
Rachel a rendőrségi ügy kapcsán újra fontosnak érzi magát, nyomoz, abbahagyja az ivást és egyre több dolog jut eszébe. Ennek ellenére labilis alkoholistának titulálja mindenki, ami nem viszi előbbre a cselekmény megoldását 🙂

A háttérben folyamatosan ott van Rachel exférje Tom, Megan férje, Scott, ill. Megan terapeutája, Kamal. Ők teljes mértékben bonyolítják a helyzetet, új fordulatokat hoznak, váratlan eseményeket idéznek elő.
Erre a történetre igazán mondhatjuk, hogy senki sem az, akinek látszik, csak a regény végére kapunk teljes képet, egy kerek egész sztorit.

Főbb szereplők:
Rachel: magányos, unalmas, labilis, mániákus, alkoholista, savanyú nő, aki a könyv végére megváltozik.
Megan: pszichikus, elégedetlen, hűtlen, önző, szeret a férfiakkal játszani
Anna: szeretőből előlépett feleség, aki nincs megelégedve életével
Scott: agresszív, kifordul magából, Megan teljesen tönkretette
Kamal: terapeuta, kedves, jól végzi a dolgát, ugyanakkor neki is vannak gyenge pontjai
Tom: semleges irodistának tűnik, aki szereti a családját, exfeleségével törődik, a végén kiderülnek a hibái

Kiadó:XXI. SZÁZAD KIADÓ KFT
Oldalak száma:320
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2015

Tags: a lány a vonaton, könyv, könyvkritika, könyvmoly, olvasás, paula hawkins

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

húsz + hét =

0 shares

Archívum

Címkék