Ti is választottak már borító alapján könyvet? Én Joanne Harris: Az epertolvaj című regényét abszolút a borítója miatt választottam. Jó döntés volt. Legutóbb a Csokoládét olvastam az írónőtől és őszintén bevallom, hogy Az epertolvaj sokkal jobban tetszett. Lehet, hogy a Csokoládéval is így lettem volna, ha nem látom előtte a filmet.
Az epertolvaj szintén Lansuenet-ben játszódik, itt él Vianne a másik lányával, Rosette-el, akinek Roux az apja. Anouk már felnőtt és Párizsban él a barátjával. Ez igen megviseli az édesanyját, akinek mindennap hiányzik, de azért valamelyest kárpótolja Rosette, akit a helybéliek furcsa és visszamaradott gyereknek tartanak, mivel egyáltalán nem beszél.
A történet elején szomorú hír rázza meg a falusiakat. Narcisse, az idős virágboltos meghal és mindenki legnagyobb megdöbbenésére Rosette-re hagyja a többhektáros erdejét, amely tele van szamócákkal. Narcisse lánya nem akar belenyugodni abba, hogy megfosztották az örökségétől és semmilyen módszertől nem riad vissza, hogy visszaszerezze a birtokot.
A kedélyeket azonban mégsem ez, hanem egy titokzatos idegen érkezése kavarja fel. A nő ugyanúgy a furfangos, tavaszi széllel érkezik, mint annak idején Vianne. Tetoválószalont nyit a régi virágüzlet helyén és ugyanúgy vonzza a vásárlókat, mint a csokoládébolt.
Vianne-nak igen rossz előérzete van az idegennel kapcsolatosan, főként mivel Rosette-t is a hatalmába keríti. A nő igyekszik mindent elkövetni, hogy előzze a tetoválóművészt a faluból, ennek érdekében még Reynauld-al is szövetségre lép.
A könyvet átitatja a varázslat és a mágia, amelyet már megszokhattunk az írónőtől. Ezúttal három szereplő szemszögéből meséli el a történetet, Rosette, Vianne és Reynauld a mesélő. Joanne Harris stílusa nagyon egyedi és különleges, olvasmányos, a regény izgalmas, fordulatos. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy nem olvastam az előző két könyvet a Csokoládé után, teljes mértékben követni tudtam az eseményeket. A középpontban most is az anya-lánya kapcsolat áll, valamint az élőítéletek, amelyekre bizony mind hajlamosak vagyunk, ha valaki más, ha eltér a szokásostól, átlagostól.
Különösen az tetszik Joanne Harris regényeiben, hogy annyi finomsággal és titokzatossággal íródnak, nagyon szeretem ezt a misztikus ködöt, amely körüllengi az írásokat. Nem adja az olvasó szájába a történetet, így mindenki a maga képzelete szerint értelmezheti a leírtakat. Remélem, hogy nem ez lesz az utolsó könyv, amit a Csokoládéból ismert szereplőkről olvashatunk.
Kiadás éve: 2019
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalak száma: 436
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Húsz év telt el azóta, hogy a Csokoládé című regényben megismert bájos és életvidám Vianne Rocher és kislánya, Anouk letelepedett az apró francia faluban, Lansuenet-ben. Vianne azóta valódi otthonra lelt, Anouk pedig kirepült a családi fészekből, a csokoládébolt azonban a régi: Vianne és másodszülött lánya, Rosette ugyanúgy készítik a személyre szabott édességeket.
Az álmos falucska élete váratlanul ismét felbolydul, amikor Narcisse, az öreg virágárus meghal és egy szamócában gazdag erdőt hagy Rosette-re, írásbeli gyónását pedig a helyi plébánosra. Az örökséget más is meg akarja szerezni, a faluba pedig új lakó érkezik Morgane Dubois személyében, aki üzletet nyit Narcisse egykori virágboltjának helyén, a csokoládébolttal szemközt.
Morgene éppen olyan karizmatikus és varázslatos nő, mint Vianne, az új üzlet pedig már-már hátborzongató módon éppen olyan mágikus erővel vonzza az embereket, mint annak idején a csokoládébolt…
Joanne Harris érzelmekben, színekben és hangulatokban gazdag regénye méltó a Csokoládé sorozat eddigi darabjaihoz: összetett és magával ragadó történet barátságról, kapzsiságról, bosszúról, múltbeli vétkekről és titkokról.
A borító mintája egy Morris & Co. tapéta, ma is rendelhető: Strowberry Thief (blue).
Szóval valószínű, hogy az írónőt maga a tapéta mintája ihlette, vagyis a könyvborító előbb létezett, mint maga a mű. 🙂
Hát ez nem tudjuk, de köszi az infót! 🙂